2.rész

Amerika

Nagyon izgatott voltam az utazás miatt. A következő nap csak pakoltam.
-Jaj, mit felejtettem el?- mondtam kissé aggódva
-Nem hagysz itt semmi olyat amire szükséged lesz majd ott. - mondta az anyukám nyugtatgatva
-Dehogy nem és lehet a legfontosabbat -azzal megfordultam és átnéztem a csomagom.
-Nem, hogy azért izgulnál, hogy hiányozni fogsz.-duzzogott
-Természetesen nagyon fogtok hiányozni- és átöleltem
-Kislányom, hamar felnőttél
-Igen, de nem fogom elégszer megköszönni, hogy kint tanulhatok Amerikában.- kiment a szobámból és pakoltam tovább

Másnap már kész csomagjaimmal álltam Mary néni mellett indulásra készen.
-Akkor mi indulunk, köszönöm a helyet bátyuskám -mondta Mary néni átölelve aput.
-Én örültem, hogy itt voltál, olyan régen láttalak. Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem, de nekünk mennünk kell 46 perc múlva indul a gépünk.
-Tényleg indulnotok kell, nagyon hiányozni fogsz kislányom-azzal átölelt az anyukám, éreztem, hogy belül sír és nem akarja ki mutatni.
-Nekem is nagyon hiányozni fogsz. Sziasztok.
-Hello, vigyázzatok magatokra.
-Rendben, de ti is - mondta Mary néni és elindultunk a reptérre

A reptéren nagyon sok ember volt ugyan olyan táskákkal, "szerencsénkre" Mary néni elcserélte a sajátját egy üzlet emberrel, aki nagyon érdekesnek találta a nénikémet. Nem is csodálom, hogy miért, mivel mindenki hallotta amikor azt kiabált: -KINÉL VAN A FEHÉRNEMŰS TÁSKÁM? - egy picit nagyon furcsán néztek ránk. A biztonságiak megtalálták azt a bőröndöt és mentünk tovább a gép felé. A repülőn sem ment minden simán, miért ne lenne egy nyugis utunk? Azt is megtudtam, hogy elkeverték a helyeinket. A mi székünkön egy dagi család foglalt helyet.
-Elnézést, de ez a mi helyünk!
-Ki mondta? Oda ülünk ahova akarunk!
-Ez nem így van most azonnal elhagyja a székem vagy nem állok jót magamért!-mondta Mary néni
-Mégis mit csinálta? Kiabálna segítség elfoglalták a helyem?
-Nem hanem......-félbe szakítottam
-Hagyd csak majd én megoldom. -oda mentem a légi utas kísérőhöz és elpanaszoltam a problémám.
-Azonnal intézkedem-nyugtatott meg és oda ment a családhoz akik még mindig nem távoztak.
-Értem a helyzetüket de ez néha előfordul de nem kell félniük vannak további helyeink fáradjanak erre-oda vezetett minket üres helyekre és indultunk.
-Alig várom, hogy már ott legyünk.-mondtam izgatottan.
-Én is kíváncsi leszek mit szólsz a családomhoz.-mondta mosolyogva Mary
-Arra én is.
-Mondtál valamit?
-Semmit az ég adta egy világon!-és egyszerre nevettünk
Az út a végéhez közeledett. Amikor leszálltunk én elkiáltottam magam:
-ÜDV AMERIKA MEGÉRKEZETT EMMA!
-Emma nyugi mindenki minket néz.
-Tuti nem értik mit mondtam mivel magyarul beszéltem.
-Az lehet de akkor is, de gyere menjünk amúgy nem is kérdeztem, hogy megy az angol?
-Nem olyan rosszul talán el leszek.-mosolyogtam
-Jaj drágám csak annyira ugye tudsz beszélni, hogy tuti nem adnak el?
-Eladni? Engem? Én nem kellek senkinek.
-De igenis...-félbeszakítottam
-Nyugalom tudok annyira beszélni angolul.-mosolyogtam rá és láttam ahogy megnyugodott.
-Akkor induljunk. Nagy város New York.
-Hát igen amúgy merre lakunk?
-A belvárosban,igaz a sulitok 3km-re van tőlünk ezért majd buszoznotok kell.
-Értem-és elindultunk kb 1 órával később már az új otthonom elött állhattam nagyon várom, hogy megismerjem az unokatesóim.

 -Gyerekek! Megérkeztünk!-mondta Mary néni hangosan
-Á meg is érkeztetek örülök, hogy biztonságban haza értetek.-mosolygott rám egy eddig idegen bácsi
-Ő itt a férjem John!
-Örvendek!-mondtam vissza mosolyogva
-Hát a srácok?-kérdezte Mary John-tól
-Molly gyakorol a zongoráján. Dave meg szokásos gépezik vagy csajozik.
-Na de most azt nem, ide tolja a képét és megismerkedik Emmával. -felém fordult -Egy pillanat Emma ide hozom őket -mondta
-Rendben-egy kicsit megijedve mivel még sose láttam ilyen komolynak Mary-t. 5 perc múlva jött is maga mellet egy nagyon csinos szőke hajú lánnyal. A háta mögött meg húzott valamit vagy inkább valakit.
-Itt is vannak ő a lányom Molly.-mutatott rá.
-Hi! Örülök a találkozásnak.
-Szia én is.
-A lányom nem olyan jól tud magyarul de a fiam tökéletesen inkább az angol okoz neki problémát. Ha már nála tartok. -fogta és maga elé dobta a fiút-Ő a fiam Dave.
-Á anya ez fájt!
-Nem érdekel mutatkozz be.-förmedt rá a néni
-Oké. -azzal fel állt úgy éreztem magam mintha egy felhő karcoló mellett álltam volna nagyon magas ez a Dave. -Szia hé hol vagy?
-Szia itt lent.
-Á milyen pici vagy ezentúl pöttöm leszel.
-Nem vagyok pici 170cm vagyok.
-Hozzám képest igen mert én 191cm vagyok.
-Égi meszelő.-duzzogtam.
-Nézzenek oda a pöttömnek nagy a szája.
-NEM VAGYOK PÖTTÖM!-kiabáltam
-Gyerekek gyerekek ne veszekedjetek!
-De de ő kezdte!-panaszotam
-Nem is hanem a pöttöm.
-Na jól van ebből elég gyere Emma megmutatom hol lesz a szobád és utána pakolj ki nyugodtan este vacsi és majd holnap beiratkozol a suliba.
-Nagyon szépen köszönöm.-úgy is történt vacsora és egy jó meleg vizű fürdő után mentem aludni annyira várom a következő napot végre Amerikában tanulhatok el sem hiszem. Nagyon boldog vagyok. 

1.rész

Ez vagyok én, kezdetek

-Egy újabb nap egy újabb fájdalmasnap-mondtam kissé álmos fejjel.
-Gyere kislányom elkésel az iskolából!-Ő az anyukám nagyon szeretem, de néha túlzásba viszi az aggódást, stb, stb......
-Megyek már anya nem kell félni nem fogok elkésni!
Az én családom egy átlagos család:anya, apa és természetesen én Emma Colins. Nincsenek testvéreim, nem tudtam miért ezért egyszer odaálltam anya elé és megkérdeztem: "-Anya miért nincsenek testvéreim?-mondtam-Hát ez egyszerű kislányom, mivel téged is majd nem kivágtalak az ablakon annyit sírtál, nem kell még egy bőgő baba." Kedves az anyukám nem? De minden ellenére én nagyon szeretem.
-Mi a reggeli anya?
-Semmi extra amit csinálsz.
-Mi nincs kaja????-mondtam kétségbe esetten.
-Mennem kell dolgozni nem érek rá majd ha csinálsz valamit kérlek gondolj apádra is puszi szeretlek -szia.-adott egy puszit és el is ment dolgozni.
-Király! Apa ha éhes vagy csinálj valamit!-kiabáltam.
-Rendben,de várj milyen nap van?-álmosan besétált a konyhába.
-Szerda. Mert?-mondtam úgy mintha érdekelne.
-Semmi különös majd pénteken mesélek valamit ami esetleg nagy hatással lesz az életedre.-modta és kinyitotta a hűtő ajtót.
-MI VAN?-kiabáltam és hát apa beverte a fejét a hűtőbe.
-Emma nem kell kiabálni. Áu ezt fájt.
-Oké-oké de mi van?- Sürgettem.
-Köszönöm jól vagyok. De most menj készülj mert lekésed a buszt.-a fejét fogva kiment a konyhából.
Nagyon jó egy újabb hír ami megint kihat az életemre. Az előző az volt amikor megtudtam, hogy apát előléptették és sokat fogunk költözni. Ha nem vagy sokat egy helyen nehezen lehet barátok szerezni, és ez nekem sose sikerült.
-Kész vagyok elmentem!
-Rendben szia kislányom.-kiabálta miközben ő is készült.
-Na lássunk neki egy újabb napnak.-és elindultam a suli felé.

A suliban szokáshoz méltón nem köszönt senki, hát hogy gondolja az aki szóba áll velem miféle ember az? Nem nagyon kedvelnek nem tudom miért de ki szeretném deríteni. Az osztályterembe lépve lepakoltam a helyemre és elkezdtem figyelni most fény derül mindenre.
-Hallottad?
-Mit?
-Az a csaj aki most lépett be, arról.-suttogták
-Mi van vele? Amúgy miért nem beszél vele senki?-érdeklődött
-Hát nem rég költöztek ide a családjával és mint látjátok nagyon szép lány és nagyon sok srác egyből bele szeretett és ez nem tetszett a suli legmenőbb csajának mert a bátyja is belezúgott.
-Hogy mi???-kiabálták
-Halkabban!-csitította őket.
-És mit csinált? -érdeklődött
-Elérte, hogy senki ne szóljon hozzá amíg ő itt van.
-Szóval ezért nem beszél vele senki.
-Köszönöm az infót!-hálálkodtam.
-Te-te-te-te mennyit hallottál?-kétségbe esetten kérdezett.
-Szinte mindent.-mosolyogtam
-Kérlek ne árul el,hogy tőlünk tudod!-kérlelt
-Persze ha szeretnéd.-azzal a mondattal sarkon fordultam és elmentem.
A suli unalmasan telt nem írtunk semmiből, de legalább megtudtam egy nagyon de nagyon érdekes információt. Elindultam haza.
-Végre hazaértem.-megkönnyebbülten rádőltem a kanapéra és észre vettem egy cetlit.
Kedves Emma!
Fontos munkák lett és el kellet utaznunk. Bevásároltunk van kaja bőven a hűtőben nem fogsz éhen halni. Pár napig nem leszünk otthon, sietünk de kérlek ne gyújtsd fel a házat.

Szeretünk: Anya, Apa

-Király! Enyém a ház! Na milyen bulit tartsak? Hé ide még van valami írva.

Ui.: Ha bulit tartasz és mi megtudjuk 1 hónap szoba fogság!

 -Ugye csak szórakoztok velem????

Ja és nem szórakozunk komolyan gondoljuk!-itt fogtam a papír és kosaraztam vele és elsőre bele a kukába.

-Nekem vannak a legjobb fej szüleim! Na akkor mit csináljak? Nincsenek barátaim hála miss népszerűnek. Akkor nézek pár sulit hát ha az lesz a kövi meglepi, hogy megint költözünk.

Elindultam szobámba amikor hirtelen csöngettek.

-Megyek!-amikor kinyitottam az ajtót- Segíthetek valamiben?-Egy csinos elegánsan felöltözött nő állt az ajtóban hatalmas bőröndökkel.

-Igen Emma Colins-t keresem.

-Én vagyok Emma.-kicsit furcsálltam ,hogy egy vadidegen engem keres.

-Remek, és a szüleid nem rég utaztak el igaz?

-I...gen -na ezen a ponton nagyon megijedtem.

-Jaj de rég láttalak drága unokahúgom.-azzal a mondattal úgy átölelt, hogy alig kaptam levegőt.

-Unoka mi?

-Te vagy az unokahúgom! A drága bátyám lánya.

-Maga Mary néni?-hatalmas szemekkel néztem rá mivel csak képeken láttam mert Amerikában élt.

-Igen! Jaj drágám de szerettelek volna már megismerni! Sajnos eddig nem tudtam ide utazni, de itt vagyok és én fogok rád vigyázni míg a testvérem vissza nem ér.

-Mennyi időre?

-Azt mondta about 2 weeks.

-2 hét???? Nekem azt mondta, hogy pár napra mennek.-teljesen kiakadtam.

-Jaj akkor szerintem nem mondta még el a "meglepetést". 

-Azt mondta pénteken mondja el.

-Sose volt jó a drága testvérem memóriája de most itt vagyok élvezzük egymás társaságát.

-Jupiii -lelkesedést nem mutatva mondtam
-Ez a beszéd!-mosollyal az arcán át adta a hatalmas bőröndöket nekem, hát igen tudjam mi a dolgom igaz.
Felvittem és lettem a vendégszoba ágyára.
-Kérlek drágám pakold ki nekem.
-Persze nincs is nagyon öröm számomra-neki láttam amikor hallom, hogy megint mond valamit
-Ja és kérlek a tangáimat szín szerint csoportosítsd.
-WTF?
-Nem beszélünk csúnyán.
-Értettem.

A nap végére nagyon elfáradtam. A szüleim, hogy küldhettek a nyakamra egy ilyen hiperaktív rokont? Na érjenek csak haza ezt még vissza fizetem.

A következő napok rémesnek bizonyultak mivel a hiperaktív nagynénimnek köszönhetem, hogy most már tényleg nem áll szóba velem senki a jegyeim változatlanúl jók Voltak igaz olyan pillanatok, amikor megmondtam Mary néninek, hogy csend mert tanulni szeretnék. Meg is ijedt amikor látta milyen vagyok és sértődötten azt mondta: -"Olyan vagy mint apád neki is fontosabb volt a tanulás mint játszani a kishúgával" -milyen meglepő nem is gondoltam volna. Köszönöm apa én is szeretlek,de akkor is minek kellet ide küldeni? Ha te kibírtad akkor én is valahogy ki fogom.

Amikor letelt a két hét-aminek nagyon őrültem- anyáék tényleg haza jöttek.
-Sziasztok!-mondtam boldogat színlelve.
-Szia kicsim!-mondta apa és én a nyakája ugrottam és ezt súgtam a fülébe:
-Ha még egyszer itt hagysz vele nem lesz egy nyugodt perced többé.-mérgesen
-Én is kibírtam te is.-mondta megértő hangon-Tudom milyen volt, átéltem de több ideig mint 2 hét.
-Rendben megbeszélve.
Lepakoltak és este azt mondták szeretnének beszélni velem kicsit megijedtem.

-Szóval azt akartuk mondani -kezdte anya komoly hangon- Tudom, hogy nem szeretsz itt lenni ebben az iskolában és azt is tudom, hogy szeretnél egyetemre menni.
-Igen?-kérdeztem kiváncsian
-Szóval arra gondoltunk apáddal, hogy elmehetsz Mary nénivel Amerikába és ott tanulhatsz.
-KOMOLY? -felugrottam annyira izgatott voltam, hogy Amerikában tanulhatok.
-De várjunk csak Mary nénivel?
-Igen!-mondta apa nagy örömmel.
-Ne félj drágám el leszel a fiammal meg a lányommal.
-Vannak gyerekeid? Vannak unoka tesóim?-Kérdeztem döbbenten, van olyan férfi aki el tudta viselni ezt a nőt?
-Igen a fiam egy évvel idősebb mint te a lányom meg egy évvel fiatalabb.
-Az király akkor el leszek velük.
-Igen ja és persze ott van a férjem, nem beszél sokat de szereti a rendet úgy, hogy fogadj neki is szót!-mondta először komolyan.
-Értem!
-Akkor ezt megbeszéltük mész Amerikába.
-Köszönöm mindenkinek.-felálltam és mentem pakolni már nagyon várom az utat. Viszlát régi élet Helo új hely!

Folytatódik........