2.rész

Amerika

Nagyon izgatott voltam az utazás miatt. A következő nap csak pakoltam.
-Jaj, mit felejtettem el?- mondtam kissé aggódva
-Nem hagysz itt semmi olyat amire szükséged lesz majd ott. - mondta az anyukám nyugtatgatva
-Dehogy nem és lehet a legfontosabbat -azzal megfordultam és átnéztem a csomagom.
-Nem, hogy azért izgulnál, hogy hiányozni fogsz.-duzzogott
-Természetesen nagyon fogtok hiányozni- és átöleltem
-Kislányom, hamar felnőttél
-Igen, de nem fogom elégszer megköszönni, hogy kint tanulhatok Amerikában.- kiment a szobámból és pakoltam tovább

Másnap már kész csomagjaimmal álltam Mary néni mellett indulásra készen.
-Akkor mi indulunk, köszönöm a helyet bátyuskám -mondta Mary néni átölelve aput.
-Én örültem, hogy itt voltál, olyan régen láttalak. Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem, de nekünk mennünk kell 46 perc múlva indul a gépünk.
-Tényleg indulnotok kell, nagyon hiányozni fogsz kislányom-azzal átölelt az anyukám, éreztem, hogy belül sír és nem akarja ki mutatni.
-Nekem is nagyon hiányozni fogsz. Sziasztok.
-Hello, vigyázzatok magatokra.
-Rendben, de ti is - mondta Mary néni és elindultunk a reptérre

A reptéren nagyon sok ember volt ugyan olyan táskákkal, "szerencsénkre" Mary néni elcserélte a sajátját egy üzlet emberrel, aki nagyon érdekesnek találta a nénikémet. Nem is csodálom, hogy miért, mivel mindenki hallotta amikor azt kiabált: -KINÉL VAN A FEHÉRNEMŰS TÁSKÁM? - egy picit nagyon furcsán néztek ránk. A biztonságiak megtalálták azt a bőröndöt és mentünk tovább a gép felé. A repülőn sem ment minden simán, miért ne lenne egy nyugis utunk? Azt is megtudtam, hogy elkeverték a helyeinket. A mi székünkön egy dagi család foglalt helyet.
-Elnézést, de ez a mi helyünk!
-Ki mondta? Oda ülünk ahova akarunk!
-Ez nem így van most azonnal elhagyja a székem vagy nem állok jót magamért!-mondta Mary néni
-Mégis mit csinálta? Kiabálna segítség elfoglalták a helyem?
-Nem hanem......-félbe szakítottam
-Hagyd csak majd én megoldom. -oda mentem a légi utas kísérőhöz és elpanaszoltam a problémám.
-Azonnal intézkedem-nyugtatott meg és oda ment a családhoz akik még mindig nem távoztak.
-Értem a helyzetüket de ez néha előfordul de nem kell félniük vannak további helyeink fáradjanak erre-oda vezetett minket üres helyekre és indultunk.
-Alig várom, hogy már ott legyünk.-mondtam izgatottan.
-Én is kíváncsi leszek mit szólsz a családomhoz.-mondta mosolyogva Mary
-Arra én is.
-Mondtál valamit?
-Semmit az ég adta egy világon!-és egyszerre nevettünk
Az út a végéhez közeledett. Amikor leszálltunk én elkiáltottam magam:
-ÜDV AMERIKA MEGÉRKEZETT EMMA!
-Emma nyugi mindenki minket néz.
-Tuti nem értik mit mondtam mivel magyarul beszéltem.
-Az lehet de akkor is, de gyere menjünk amúgy nem is kérdeztem, hogy megy az angol?
-Nem olyan rosszul talán el leszek.-mosolyogtam
-Jaj drágám csak annyira ugye tudsz beszélni, hogy tuti nem adnak el?
-Eladni? Engem? Én nem kellek senkinek.
-De igenis...-félbeszakítottam
-Nyugalom tudok annyira beszélni angolul.-mosolyogtam rá és láttam ahogy megnyugodott.
-Akkor induljunk. Nagy város New York.
-Hát igen amúgy merre lakunk?
-A belvárosban,igaz a sulitok 3km-re van tőlünk ezért majd buszoznotok kell.
-Értem-és elindultunk kb 1 órával később már az új otthonom elött állhattam nagyon várom, hogy megismerjem az unokatesóim.

 -Gyerekek! Megérkeztünk!-mondta Mary néni hangosan
-Á meg is érkeztetek örülök, hogy biztonságban haza értetek.-mosolygott rám egy eddig idegen bácsi
-Ő itt a férjem John!
-Örvendek!-mondtam vissza mosolyogva
-Hát a srácok?-kérdezte Mary John-tól
-Molly gyakorol a zongoráján. Dave meg szokásos gépezik vagy csajozik.
-Na de most azt nem, ide tolja a képét és megismerkedik Emmával. -felém fordult -Egy pillanat Emma ide hozom őket -mondta
-Rendben-egy kicsit megijedve mivel még sose láttam ilyen komolynak Mary-t. 5 perc múlva jött is maga mellet egy nagyon csinos szőke hajú lánnyal. A háta mögött meg húzott valamit vagy inkább valakit.
-Itt is vannak ő a lányom Molly.-mutatott rá.
-Hi! Örülök a találkozásnak.
-Szia én is.
-A lányom nem olyan jól tud magyarul de a fiam tökéletesen inkább az angol okoz neki problémát. Ha már nála tartok. -fogta és maga elé dobta a fiút-Ő a fiam Dave.
-Á anya ez fájt!
-Nem érdekel mutatkozz be.-förmedt rá a néni
-Oké. -azzal fel állt úgy éreztem magam mintha egy felhő karcoló mellett álltam volna nagyon magas ez a Dave. -Szia hé hol vagy?
-Szia itt lent.
-Á milyen pici vagy ezentúl pöttöm leszel.
-Nem vagyok pici 170cm vagyok.
-Hozzám képest igen mert én 191cm vagyok.
-Égi meszelő.-duzzogtam.
-Nézzenek oda a pöttömnek nagy a szája.
-NEM VAGYOK PÖTTÖM!-kiabáltam
-Gyerekek gyerekek ne veszekedjetek!
-De de ő kezdte!-panaszotam
-Nem is hanem a pöttöm.
-Na jól van ebből elég gyere Emma megmutatom hol lesz a szobád és utána pakolj ki nyugodtan este vacsi és majd holnap beiratkozol a suliba.
-Nagyon szépen köszönöm.-úgy is történt vacsora és egy jó meleg vizű fürdő után mentem aludni annyira várom a következő napot végre Amerikában tanulhatok el sem hiszem. Nagyon boldog vagyok.