11.rész

 Sziasztok! Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész most már próbálok rendszeresebben hozni részeket. Ez a rész nagyon rövid lett, mivel ez egy kis visszatekintő + az ikrek közös múlja. Mivel ilyen rövidre írtam megpróbálok összehozni rövid időn belül még egy részt! :) Remélem tetszeni fog Jó olvasást!

 

A múlt fájdalmai (visszatekintő)

 

Az életem egyik napról a másikra megváltozott. Éltem a kis életem mind addig, amíg az egyik rokonunk meg nem látogatott minket. Neki köszönhettem, hogy kijutottam New York-ba és ott tanulhattam. Megismerkedtem a 2 unokatestvéremmel Molly-val (aranyos lány, nagyon hasonlít Mary nénire de csak külsőben természetre nagyon nem) Dave-el (ő az a fiú aki mindig mellettem volt és segített a bajban, persze az nem elhanyagolható, hogy jól nézett ki). Az iskoláról, szereztem barátokat, de ellenségeket is. Nem is gondoltam volna, hogy népszerű leszek a fiúk körében pedig az lettem. Először jött James, de ő sajnos el is ment de mielőtt elköltözött megcsókolt és bevallotta, hogy szeret de már késő, mivel ez idő alatt én belezúgtam az unokatesómba. Egy idő után kiderült, hogy nem is vagyunk rokonok, mert Mary-ék örökbe fogadták. A meglepetések csak itt kezdődtek. Nagyon szeretek kosarazni ezért beálltam a kosárcsapatba, de kiderült, hogy lányok nem nagyon szoktak kosarazni ezért meg is lepődtek, hogy én oda csöppentem. A játékhoz való készségem nagyon jónak bizonyult, mivel az egyik legjobb játékos lettem.Versenyre is készült a csapat, de amikor mentünk a versenyre az úton Dave szerelmi vallomást tett nekem és megcsókolt, nekem akkor lett végém mivel nagyon szeretem. A meccs sikerrel záródott, igaz Dave megsérült de szerencsére hamar talpra állt. A mérkőzés után a haza vezető úton egy nem várt esemény történt.  Dave-et elütötte az autó, komába esett, nagyon kétségbe estem mivel azt hittem, hogy meghal. Hosszú idő után felébredt és boldogok voltunk egészen addig, amíg Chris fel nem bukkant, itt folytatódik a történet.

Dave és Chris múltja: (Dave szemszögéből)

A testvéremmel kicsi korunkban elvesztettük a szüleinket. Nevelő szülőkhöz kerültünk. Az életünk nem volt felhőtlen mivel mindenki minket bántott, de azt nem mondták meg miért. Én mindig is nagyon szerettem kosarazni a többiekkel állandóan csak játszottunk. Valahogy mindig én nyertem. A testvérem abban az időben kezdett el elhidegülni tőlem. Ha hívtam nem válaszolt, ha beszéltem hozzá levegőnek nézett és amikor megkérdeztem tőle mi baja van velem akkor ezt felelte: "Mert te vagy te és nem más, mindig mindenben jobb vagy nálam és hozzád hasonlítanak ebből már elegem van" Ezzel a mondattal otthagyott. Próbáltam vissza szerezni a szeretetét de nem tudtam hogyan. Eltelt fél év és semmit sem változott, abban az időben lett először barátnőm. Nagyon boldog voltam vele, már amennyire boldog lehet egy 6 éves gyerek. De ő is ellenem fordult, egyik nap azt vettem észre, hogy a bátyámat ölelgeti. Ezt már nem hagytam szó nélkül.
-Te meg mit csinálsz?
-Minek néz ki a pasimmal vagyok!-felelte a lány
-De hisz az én vagyok!-mondtam
-Nem én már Chrissel járok téged meg utállak.
-De... de....
-Add fel Dave nem vagy jobb nálam.-önelégült mosollyal távozott.
-Ezt nem hiszem el.- össze rogytam és sírtam
Ez volt az első de sajnos nem az utolsó pillanat, amikor a testvérem hátba támadott. De vajon miért tette? Magányos voltam nem volt egy barátom se, mivel a drága testvérem elvette az összeset.

De egy nap minden megváltozott, amikor bejelentették, hogy mégis élnek a szüleink, de csak az egyikőnkét tudják elvinni. Akkor úgy éreztem, hogy jó lenne velük menni de nem tudnám itt hagyni a testvéremet. A döntés végül megszületett és engem vittek magukkal akkor láttam utoljára Chirs-t.

Dave és Chris múltja: (Chris szemszögéből)

Kicsik voltunk, amikor Dave-el Pót szülőkhöz kerültünk, mondhatom nem nagyon örültem neki. Mint az igazi családunknál itt is Dave volt mindig a tökéletes, a legjobb és ebből már elegem volt. Egy idő után kezdtem megváltozni és egyszer olyat mondtam, amit nagyon megbántam. Látszott rajta, hogy ez nagyon rosszul esik de nem akartam bocsánatot kérni. Én igazából nem vagyok jó semmiben Dave meg persze mindenből jó. Amikor láttam, hogy mindig megver mindenkit kosárban elhatároztam ebben le fogom győzni de tuti nem sikerülni ezért titokban gyakoroltam. Eltel kb fél év és egyre rosszabb volt a kapcsolatunk a testvéremmel. Idő közben nagyon megtetszett egy lány ezért megmondtam neki, hogy mit érzek de kiderült, hogy ő Dave barátnője, de a lányt nem nagyon érdekelte, sőt inkább örült neki, hogy elmondtam, egyből a nyakamba ugrott és ölelgetni kezdett, amit persze látnia kellett Dave-nek. Kérdezgette a lányt, hogy mit csinál hiszen vele jár, de a lány nagyon kegyetlen volt. Annyira örültem, hogy legalább ebben megvertem Dave-et ezért olyat mondtam neki, ami teljesen megváltoztatta a mi kapcsolatunkat. Elkezdtem elvenni a barátait és sikerült is végre legyőztem az öcsém. Annyira boldog voltam, de valahogy meg is bántam. Egy nap kiderült, hogy mégis élnek a szüleink és csak az egyikőnket tudják csak befogadni. Dave nagyon megörült neki. Láttam ettől jobban lenne így oda mentem a "szüleinkhez" és azt mondtam nekik, hogy én itt jobban érzem magam és nem akarok velük menni. Persze ez a be is vált mivel Dave-et választották. Remélem most már boldog lehet a drága testvérem.

10.rész

Sziasztok! Naaaaagyoooonnnnn Sajnálom, hogy olyan sokáig nem írtam a részt csak most annyi dolgom van, nincs időm+ ihletem de remélem tetszeni fog a rész! :) Jó olvasást!

Bonyodalmak kezdete

Az utcán kiabáltam. Senki sem figyelt rám. Gyorsan elő kerestem a mobilom és már hívtam is a mentőket, ők 5 percen belül már itt is voltak.Megkérdeztem, hogy mehetek velük a válasz igent volt. A kórházban a dokik azt mondták, hogy minden rendben lesz.
-Akkor miért nem ébred fel?-kérdeztem kiakadva
-Semmi különös csak kómába esett.-mondta a doki
-Csakkkk??????-kiabáltam.
-Hölgyem ez itt egy kórház kérem csendesebben.-nyugtatott a doki.
-De akkor is miért van kómában?
-Nagyon erős ütés érte a fejét, remélhetőleg nem szenvedett maradandó agysérülést.
-De miért van kómában?????-akkor már teljesen kiakadtam.
-Nyugalom hölgyem, ez csak jó, hogy kómában van mert legalább javul az állapota a kóma alatt.
-Mert?????
-Mert az agya regenerálódik.
-Értem köszönöm. Bemehetek hozzá?
-Természetesen.
Bementem és ott láttam, ahogy gépekhez van kötve.
-Sajnálom!-sírtam- ez az én hibám! -vártam de nem kaptam választ, sajnos.
Azóta 1 hónap telt mindennap bementem hozzá, hiába beszéltem hozzá válasz nem érkezett az egész család le volt törve mivel nem láttuk Dave-et. Mary nem volt olyan jó kedvű mint szokott lenni, Molly sem meg senki sem. Közben megkérdeztem Molly-t James-ről és mondta, hogy nagy nő csábász, de annyira már nem érdekelt mivel úgy érzem, hogy beleszerettem Dave-be. De miket is beszélek??? Nem tudom letagadni igen szeretem amikor legközelebb bemegyek hozzá elmondom neki. A meccseket Dave nélkül játszottuk, de mivel itt voltam mindig nyertünk. De hiányzik Dave. Amikor ma bementem hozzá határozottan lépkedtem elhatároztam ma elmondom neki, hogy mit érzek iránta.
-Szia Dave, hogy vagy? Remélem jobban mint tegnap. Tudod, ma szerettem volna mondani neked valamit. Tudom, hogy nem hallod, meg nem is fogsz emlékezni semmire de ezt ki kell mondanom. Dave én egy ideje beléd szerettem nem tudom mit tenni ellene -elkezdtem sírni- szeretlek!!!!
-Ne sírj te butus.
-hirtelen felkaptam a fejem- Dave???
-Nem James vagyok.
-Oh szia James. Tudtam, hogy itt leszel ezért eljöttem hozzád mivel szeretnék beszélni veled.
-Rendben menjünk ki.
-Oksa

-Miről szerettél volna beszélni?
-Hát.... arról van szó, hogy a szüleim bejelentették, hogy vissza megyünk Magyarországba.
-Komoly??? Mikor?
-A héten. Azért jöttem, hogy elköszönjek.
-Jaj James annyira sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni.
-Semmi baj már láttam, hogy semmi esélyem, meghallottam az előbb amikor elmondtad Dave-nek az érzéseidet.
-Annyira sajnálom.
-Semmi baj de cserébe kérek egy búcsú csókot.
-Mi?- fel sem fogtam, hogy mi történik amikor James megcsókolt.
-Ez volt az első de egyben az utolsó csókunk. Remélem még találkozunk. Ég veled drága Emma.
Nem is sejtettem, hogy akkor fogom őt látni utoljára. Amikor vissza mentem Dave-hez azt vettem észre, hogy van ott valaki.
-Sajnálom de ön kicsoda? -érdeklődtem
-Á, hogy én? Sajnálom csak eltévedtem.- hamar elsietett olyan furi volt mint ha Dave-el beszéltem volna. És mégis mit csinált itt.
-Na mindegy mennem kell. Sajnálom, hogy csak eddig maradhattam. Majd holnap is jövök szia Dave.
-Em.......Emma
-fordultam vissza hirtelen.... megszólalt futottam a dokikhoz- Doktor úr!!!! Dave megszólalt!!!!
Jöttek is és megvizsgálták én vártam az eredményeket.
-Doktor úr hogy van Dave?
-Nagyon jól nem sokára fel fog ébredni.
-Tényleg?-vidultam fel
-Igen.
-KÖSZÖNÖM!!!!! VÉGRE!!!!!
-Nyugodjon le kérem hölgyem!
-Nem tudok végre felébred juhé.-hát igen elvoltam.
Mindennap vártam, hogy felébredjen de nem történt meg. Pedig a doktor azt mondta, hogy nemsokára felébred. Egy nap, amikor bementem hozzá mondtam a szokásos mondókámat és azt vettem észre, hogy nincs Dave a helyén.
-HOVA TŰNT???? SEGÍTSÉG EMBER RABLÁS!!!!!
-Mi történt hölgyem?-futott be az egyik nővér
-Da....dave eltűnt!!!!!!!
-Nem tűnt el csak át helyezték egy másik részlegre.
-De...de....de....de mert?
-Mert már jobban van és felébredt a kómából.
-FELÉBREDT??? ÉS NEKEM MIÉRT NEM SZÓLTAK????
-Nyugalom hölgy......em. Ez meg hova tűnt?
-Dave hol vagy? Dave hol vagy?- mentem végig az össze szobán és kicsit se néztek hülyének.
-Ez meg ki volt?- mondták amikor elhagytam a szobát
-Dave merre vagy?
-Miért futsz itt össze vissza pöttöm?
Futottam amikor egyszer csak megálltam, mivel oldalra néztem és megláttam Dave-et abban a pillanatban ott termettem mellette és át öleltem.
-Pöttöm?
-Dave annyira hiányoztál úgy örülök, hogy felébredtél!!!!-eleredtek a könnyeim
-Pöttöm ne sírj! Már minden rendben jobban vagyok.
-De az én hibám, hogy elütött az autó.
-Nem a te hibád én döntöttem, hogy elüttetem magam.
-Ne mondj ilyeneket!
-Ja és amit egyszer mondtál.
-Melyiket? Mit? Te hallottad amiket mondtam?
-Igen mindent, de nem tudtam megszólalni. Szóval a válasz......- csak annyit vettem észre, hogy megcsókol, de miért???
-Válasz: Én is szeretlek.-mosolygott, én nagyon piros voltam.
-Olyan aranyos vagy amikor elvörösödsz.
-Nem is.-toltam ki a nyelvem.
-De jó látni, hogy végre felébredtél kapitány! És látom már nem vesztegeted az időd.-mutatott Dave kezére, mivel éppen a derekamon volt, gyorsan elkapta.
-Ti meg mi a fenét csináltok itt?-kérdezte
-Talán baj, hogy meglátogatunk?
-Nem, nem baj. -suttogva- de miért pont most?-csak kuncogtam ezen

Másnap szokás szerint mentem az iskolába. Megbeszéltem Dave-el, hogy ma is bemegyek hozzá. Már a kapuban álltam, amikor egy nagyon ismerős arcra lettem figyelmes. Közelebb mentem és hozzá méltóan egy mangát olvasva találtam meg a régi jó barátnőmet Stefany-t. Általánosban legjobb barátnők voltunk csak a családja miatt el kellett költöznie, annyira örültem, amikor megláttam, hogy ott van.
-STEFANY!!!!!!-ugrottam a nyakába.
-Em...Emma?
-Jaj annyira hiányoztál!!!!!
-Te is nekem. Mi újság????
-Semmi különös itt vagyok Amerikában!
-De, hogy hogy?
-Az egyik rokonom itt él és a szüleim megengedtél, hogy velük maradjak és itt tanuljak.
-Ez nagyon jó!!!
-Igen, amúgy csak most jöttél ide? Mert eddig nem láttalak.
-Á igen mert megint költöztünk. Néha úgy érzem olyanok vagyunk mint a madarak, mindig költözünk.
-Megértem, de remélem most már itt maradtok.
-Én is. Jaj annyira örülök, hogy az első napomon beléd botlok legalább ismerős arcot is látok.
Mindent elmeséltünk egymásnak. Mi történt Stefany-val és mi történt velem. Nagyon meglepődött Dave-en, de azt mondta "Megakarom ismerni ezt a Dave-et" valahogy azt érzem ha megakarom tartani akkor féltenem kell Stef-től. Körbe vezettem a suliba, úgy, hogy gyorsan elment ez a nap is elköszöntem és már mentem is Dave-hez.

-Szia, hogy vagy?
-Szia, most már jobban mivel végre itt vagy mellettem.
-Olyan jó lenne, ha már kiengedtek volna.
-Hát igen, de mindegy ne felejtsd elmondani a szokásos napi bejelentődet.
-Akkor tényleg emlékszel mindenre.
-Hát nem ezt mondtam?
-De igen, de nem gondoltam volna, hogy tényleg igaz.
-Pedig igaz.-magához húzott és kaptam egy puszit a homlokomra, amitől természetesen megint elpirultam.
-Olyan aranyos vagy amikor elpirulsz ezt is nagyon szeretem benned.
Elmondtam neki, hogy milyen napom volt, mi volt a suliban és természetesen meséltem neki Stefany-ról, őt igazából nem akarta annyira megismerni mint Stef őt. Sajnos már késő volt így indulnom kellett de megígértem, hogy mindennap elmegyek hozzá.

Megint iskolába kell menni, miért nem mehetek egyből Dave-hez? De mindegy hamar el fog menni. A suliban Stef-el beszélgettem, amikor besétált a tanár egy sráccal, akinek csukja volt a fején.
-Figyelem osztály! Hihetetlen, hogy 1 héten belül de 2 új osztálytársatok is van de mégis igaz az egyik Stefany a másik Chris. Vagyis ez a srác mellettem.-mutatott felé- Vedd már le ezt a csukját!-és leszedte
-Rendben oké, oké.
-suttogva- De hisz ez Dave?-lepődtem meg.
Ez engem sokkol 2 Dave? Na ne!!!! Nem létezik. De várjunk csak Dave-et örökbe fogadták, akkor lehetséges, hogy van neki egy ikertestvére? Igen ez lesz az. Majd ma megkérdezem.

-Szia Dave.
-Szia. Mi a baj?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Neked van testvéred?
-Ez, hogy jött ide?
-Csak úgy.
-De a kérdésedre válaszolva igen van egy ikertestvérem. Nem igazán voltunk jóban és amikor örökbe fogadtak akkor láttam utoljára remélem jól van. De most komolyan honnan jött ez ide?
-Chris-nek hívják?
-Honnan tudod?
-Mert ő az új osztálytársunk.
Dave szemei elkerekedtek nem szólt hozzám csak nézett messzire. Hiába beszéltem hozzá nem kaptam választ jobbnak láttam elmenni. De amikor már mentem volna ennyit mondott.
-Te mindig mellettem voltál és remélem miután megismered Chris-t azután is mellettem leszel. Szeretlek Emma.-megfordultam oda mentem és megcsókoltam.
-Én is szeretlek.

9.rész

  Sziasztok! Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész, de nem volt ihletem se időm, hogy megírjam de most hoztam. :) Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!!! :)

A meccs

A meccs pár percen belül elkezdődött. Dave elmondta, hogy mi lesz a feladatunk és már kezdődött is a mérkőzés. A játékosok felsorakoztak és kezet fogtak egymással én is indultam volna de egy személy az utamat állta.
-Te meg hova készülsz?-kérdezte Dave
-A pályára.
-Nem azt mondtam az előbb, hogy te nem játszol???
-De igen de egy próbát megért.-duzzogva leültem a kispadra.
Elkezdődött a játék az ellenfél csapata szerezte meg a labdát. Ám az egyik csapattársamnak sikerült visszaszereznie és elindult a másik palánk felé. Már éppen rádobta volna, amikor az egyik mamut ellökte. Természetesen szabad dobást kaptunk, amit sikerrel be is dobtunk. Az első pont a miénk. A meccs további részében is remekeltünk, aminek nagyon örültem, bár én is játszani szerettem volna. Végül megszólalt az első negyed végét jelző hang.
-Jók voltatok!-biztattam őket először
-Ja-ja kössz -ziháltak
-Dave?
-I-igen?
-Én is beállhatok?-néztem rá boci szemekkel
-Jaj de kis aranyos vagy hát persze, hogy nem állhatsz be!
-Kösz.... hé most miért nem????
-De lassú a felfogásod..... nem meg mondtam, hogy ezek nem kegyelmeznének neked hisz te lány vagy lesöpörnek a pályáról.
-Csak adj egy lehetőséget. Csak egyet kérek.
-Na jó akkor a harmadik negyedben jó lesz?
-Tökéletes, köszönöm, köszönöm- és szó szerint a nyakába ugrottam.
-Jól van de nem mássz a nyakamba.-szedett le magáról
-Még egyszer köszönöm.-adtam neki az arcára egy puszit és leültem a kispadra ő az arcához kapott és nagyon piros lett.
-Na mi van kapitány zavarban vagy?-gúnyolódott az egyik játékos
-Szóltál?-Dave nézett rá gyilkos tekintettel
-S-semmit!
-Én is így gondoltam.

A meccs második része is hamar lement de sajnos vesztésre álltunk. Amikor jöttek le a pályáról intett nekem Dave, hogy eljött az én időm. Annyira örülök, hogy végre megmutathatom, hogy mire vagyok képes. Show time! A pályára kilépve egyre gyorsabban dobogott a szívem. Nyugalom jó leszel, biztattam magam. Kezdődött a játék nálunk volt a labda, egyszer csak megkaptam a labdát és szembe találtam magam a mamuttal.
-Na mi van törpilla?
-Mi lenne mamut?
-Pfu de idegesítesz. De, nem gondoltam volna, hogy tényleg játékos vagy. Miből lesz a cserebogár? De mindegy is mivel te úgyse fogsz nyerni.
-Ezt a hülyeséget honnan vetted?
-Nem hülyeség csak tény, fogadd el és kész.
-Mit fogadjak el? Te tiszta hülye vagy. Jó érzés lesz leverni téged.
-Ne húzz fel kis csaj!- már látszottak az erek a homlokán olyan ideges lett. 
-Akkor játszunk!
Elkezdődött a meccs mivel magasabb volt a srác mint én ő szerezte meg a labdát. Pontot is szereztek, már értem miért mondta, hogy itt máshogy játszanak de nem baj tetszik a nehézség. A következő fordulónál nálam volt a labda, addig vezettem amikor egyszer csak előttem termet a mamut nem volt semmi csak átpasszoltam a csapattársamnak és ő szerezte meg a pontot.
-Na mi van megijedtél tőlem kis csaj?- dörgölte az orrom alá
-Még, hogy én? Ha harcot akarsz akkor megkapod!!!-jelentettem ki és azzal elviharzottam tőle és oda szóltam a csapatomnak. -Hé fiúk most kiverjük ezeket a barmokat hiszen jobbak vagyunk. Ha meglátom, hogy valaki nem a max-ot nyújtja akkor megverem! Vili?
-Igenen is!-egyszerre
Folytatódott a játék egymás után dobtuk a kosarakat de az volt a baj, hogy ők is. Itt volt az ideje a kezembe vennem az irányítást. Megszereztem a labdát mentem a kosár fele, amikor megint a mamut állt előttem.
-Most megkapod a harcodat.-mondtam
-Gyere.
Indultam jobbra és ő is mozdult de egy hirtelen mozdulattal a feje felett átdobtam és sikeresen elmentem mellette. Továbbra is enyém volt a labda, rádobtam. 3 pontos!!!! Ez az még formában vagyok. Az állás 82-79 a mi javunkra. Hirtelen megszólalt a harmadik negyed végét jelző hang. Francba akkor most le kell mennem.
-Szép volt csapat! Az utolsó meccsen csak fiúk jöhetnek fel értetted Emma?-mondta Dave
-Igen. -duzzogtam
-Ne duzzogj nagyon ügyes voltál!
-Miért nem engeded, hogy felmenjek?
-Mert......... nem ........... mindegy, ez úgy se értenéd.-megszólalt a jelző
-Gyerünk! Nyerjünk!
-Rendben!!!-mindenki egyszerre
-Vajon mit akart mondani? De miért nem mondta el, mindegy majd meccs után megkérdezem.
Nagyon gyorsan eltelt ez az idő is, az utolsó 5 perc volt már csak vissza meccsből. Dave-nél volt a labda a kosár felé tartott, amikor a mamut neki ment. Dave elesett. Természetesen szabad dobást kaptunk, ami bement így az állás 97-93 pont lett. Ha tartjuk akkor nyerünk.

Nálunk van a labda, pontot szereztünk, de sajnos az ellenfél is. 3 perc maradt. Dave a palánk alatt állt és épp ugrott volna a labdáért, amikor megint ütközött a mamuttal. Dave beverte a fejét a palánkba.
-Dave!!!!!- mindenki oda rohant hozzá természetesen én is.
-Dave!!! Jól vagy???-kérdeztem
-Nincs jól nem látod? Most verte be a fejét. Lehet, hogy betört.
-Jaj ne!!! Dave....- elkezdett könnyezni a szemem
-De buta vagy pöttöm. -tápászkodott fel
- Dave ne mozogj!
-Nem kell aggódnod miattam, jól vagy. -a kezével letörölte a könnycseppeket.
-Megijesztettél.
-Sajnálom nem akartam. -azzal átölelt
-Valaki hívjon orvost!-kiáltott az egyik srác
-Nem kell. Játszok tovább.
-Te megörültél? -kérdeztem- Én játszok helyetted most nem vagy olyan állapotban, hogy játssz.
-De.... de.....
-Semmi de, leülsz a padra és kész.
-Igenis Emma. -adott egy puszit a homlokomra -Aztán ügyes légy!
-Mindent megteszek!
 
Megint szembe kerültem a mamuttal. Most nem ússza meg. Ritkán mutatom meg, de most nem érdekel, a kegyetlen Emma fog előttük állni. Dave-et csak én bánthatom senki más. A meccs elkezdődött most én szereztem meg a labdát. Senki nem tudott megállítani 1 perc elég volt ahhoz, hogy 10 pont tudjak szerezni. Olyan mint amikor kihívtam a fiúkat, a másik csapat is csak lihegni tudott. A meccs végén 110-97 pontra nyertünk. Oda mentem a mamuthoz és ezt mondtam.
-Na most mi van? Ki ver ki kit?
-Nem gondoltam volna, hogy egy csaj ilyen jó lehet.
-Rosszul gondoltad mert éppen most vert ki egy csaj téged!-toltam ki a nyelvem.
-Szép volt gratulálok.- nyújtotta a kezét felém- remélem majd máskor is tudunk együtt játszani.
-Igen én is remélem.-ráztam vele kezet, amikor eszembe jutott Dave- sajnálom de most mennem kell, majd még találkozunk.
-rendben szia.

-Dave itt vagyok. Jobban vagy?
-Igen köszi, örülök, hogy megnyerted a meccset, nem gondoltam volna, hogy így is tudsz játszani.
-Köszi. Na gyere készülj menjünk haza.
-Rendben.
Össze készültünk és mentünk haza fele a busszal, beszélgettünk főleg a meccsről. Olyan jó volt beszélni Dave-el valahogy most más volt. Amikor leszáltunk elköszöntünk mindenkitől és gyalog folytattuk az utunkat. Séta közben egyszer megérkeztünk egy kereszteződéshez, vártuk, hogy zöldre váltson a lámpa. Amikor végre zöld lett kikötődött a cipő fűzőm. Bekötöttem, Dave persze megvárt, de amikor indultunk volna már piros volt a lámpa de Dave-et nem érdekelte és ment át az úton, amikor hirtelen egy autó ott termett és elütötte.
-DAVE!!!!!! VALAKI HÍVJON MENTŐKET!!!!!!!!!!!!!!!!!

8.rész

A meccs előzményei

 Másnap úgy keltem, hogy vidámnak kell lennem, de minden megváltozott, amikor megláttam Dave-et. Miért kell mindennap látnom? Ez hülye kérdés hisz egy fedél alatt lakom vele. Nem törődtem vele a nap további része simán ment nem voltak bajok érdekes módon Tina is elkerült vajon mit tervez? Edzésen megbeszéltük, hogy hogy lesz a meccs én tartalékos leszek, mivel nem örülnének ha bajom esne. "Lány vagyok és eltaposnának!" ezt hallottam minden felől, de érdekes, hogy levertem őket és így féltenek.
-Érdekes kikaptatok tőlem, de bezzeg a meccsen féltetek.-mondtam
-De ők, nem mi vagyok nem kegyelmeznének neked!!!-mondta az egyik srác
-Akkor ne kegyelmezzetek nekem és úgy álljatok ki ellenem!
-Ne akard azt!
-Mert? Mi lesz? Jaj nekem a gonosz bácsik bántanak?
-Én a te helyedben nem húznám fel őket Emma.-Szólt hozzám Dave
-Mert mi lesz?
-Levadásznak!
-He?
-Csak figyeld!-mutat a fiúk irányába,akik látható módon dühösen futnak felém.
-Gyertek!-mosolyodtam el.
-Ég veled Emma.-mondta Dave és arrébb állt.
A fiúk csak futottam felém azzal a szándékkal, hogy most megvernek milyen jó pofa, hogy megvernek egy lány de ne is álmodjanak róla. Szép mozdulatokkal orrba vagy egyéb kényes helyen ütöttem/rúgtam meg őket. Úgy hullottak mint a legyek.
-Na ne csak ennyi telt tőletek?-szomorodtam el- De nem baj legalább levezettem a feszültséget.-nyújtózkodtam.
-Ezt...... mégis......hogy?-Értetlenkedett Dave, persze tátott szájjal
-Semmiség volt. Otthon sok harcművészetet tanultam. -vigyorogtam míg a fiúk próbáltak felállni, de amikor rájuk néztem felvették a nyúlcipőt és futásnak eredtek.
-Ezek szerint vége az edzésnek.
-Oksa.

Készültem és haza fele vettem az irányt. Otthon nem törődtem semmivel és pihentem házit csináltam stb... Másnap a suli nem volt olyan érdekes az edzésen a fiúk remegtek amikor rájuk néztem, úgy hogy már nem olyan vicces terrorizálni őket. Olyan hamar eltelt ez a nap is.
-Már egy hete nem történt semmi érdekes jó lenne valami újdonság.-mondtam James-nek
-Például válaszolhatnál nekem.-duzzogott
-Sajnálom de még nem tudom mit érzek irántad még helyre kell tennem a dolgokat.-szokásos lekoptató szöveg, de remélem nem sértődik meg.
-Te tudod.

Következő nap kijelentettem, hogy mindenképpen emlékezetes nap lesz. Hát amikor mentem be a tanterembe az is lett. Mivel egy vízzel teli vödör esett a fejemre. Mindenki aki látta szakadt a röhögéstől persze ez nekem cseppet sem volt vicces. Ez biztosan Tina műve, szóval ezt tervezte ellenem. Bemenekültem a lány WC-be ott próbáltam magam megszárítani sikertelenül. Amikor kimentem a mosdóból Dave állt előttem a tesi cuccommal. Tiszta piros volt az arca érthető módon mert még mindig vizes voltam. Megfogtam a ruhákat és vissza mentem átöltözni. Amikor kiértem még ott várt rám.
-Köszönöm. Nem jutott volna eszembe a tesi cucc.
-Szívesen. Amúgy tudod ki tette?
-Igen. Egy Tina nevű lány az osztályomból.
-Á ismerem, de ha eddig nem ismert engem most megfog. -mosolygott ördögien
-Mire készülsz?-kérdeztem kissé megijedve
-Azt majd megtudod!-és itt hagyott nagyon érdekel, hogy mit fog csinálni. Mentem a következő órámra. Persze mindenki megbámult mert melegítőben mentem mindenhova, de mit csináljak nincs más! Az edzésen mindenki faggatott, hogy mi történt, hogy megverem azt aki ezt tette stb..... rengeteg ilyen kérdés, mindaddig amíg Dave nem jött be futva.
-Na srácok ma elmarad az edzés mivel menekülnöm kell.-lihegte
-Mert? Mit csináltál?-kérdeztem
-Csak vissza fizetem, amit ma te kaptál-kacsintott rám én tiszta piros lettem-de most futnom kell tovább. Sziasztok!-és eltűnt.
-Ez meg hova mehetett? -kérdezte mindenki egyszerre
-Majd úgy is kiderül miben mesterkedik.-mondtam nyugodtan és elindultam az öltöző fele,amikor valaki lefogott és elvitt valahova.

-ÁÁÁÁÁ!!!!-kiabáltam, amikor elengedett- Ki vagy?????
-Nyugiiiiii csak én vagyok Dave.
-Mi a francos művelsz??? Miért raboltál el?
-Mert nem akartam, hogy a többiek megtudják. Na szóval kiszúrtam Tina-val.
-Hogy mit csináltál???? Mégis miért??
-Most vissza kapja amit ő tett.-duzzogott
-És mit tettél?
-Hát az úgy kezdődött, hogy tesi közben belopództam a lányöltözőbe és ott felkaptam Tina ruháit. Utána vízbe tettem és vissza raktam ahol voltak.
-Ugye csak viccelsz?
-Miért viccelnék ez történt.
-Tudni fogja, hogy közöm van ehhez és nagy bajba kerülök!!!!
-Ja csak ennyi?
-Mi az, hogy csak ennyi????
-Ne vedd a szívedre -mosolygott- gondoskodtam, hogy ne mondja meg egy tanárnak se.
-Na és azt, hogy?
-Az maradjon az én titkom.-kacsintott és elment. Már kezd elegem lenni ezekből a kacsintásokból. Meg kell tudnom, hogy mit érez irántam.

Haza mentem és készültem a versenyre, ami 2 nap múlva lesz nagyon ideges vagyok miatta. Kíváncsi vagyok a New Yor-i kosárra, hogy milyen egy itteni verseny.
Olyan gyorsan elmentek a napok és mire észbe kaptam már ott ültem a buszon ami ment a versenyre. ÁÁÁ tiszta ideges vagyok, de miért hisz jó vagyok.
-F-félek.-remegtem a buszon mikor oda jött hozzám Dave.
-Beszélni szeretnék veled.
-Mit akarsz most félek. Hupsz, nem szóltam.
-De ez fontos lenne.
-Reeeendben ülj le beszéljük meg.
-Hát arról lenne szó, hogy......-félbe szakítottam
-Mivel nem vagyunk rokonok lehetne köztünk valami igaz?
-Ezt meg honnan a szedted?
-Nem erről van szó?
-Nem de ha belegondolok mennyit agyalsz ezen? Hm???- egy perverz vigyor jelent meg az arcán
-Se menyit csak úgy mondtad, mint amikor elmondtad, hogy nem vagyunk rokonok.
-Ja persze, szóval érzel irántam valamit- egyre közelebb hajolt, amikor hirtelen- ÁÁÁÁ ez vicces!!!!-nevetett
-Most mi olyan vicces???-kérdeztem nagyon piros fejjel
-Most komolyan azt hitted, hogy megcsókolnálak?
-I-igen.-fordultam el.
-Akkor jól hitted. - megfogta a derekam és magához húzott és megcsókolt. Amikor vége lett a csóknak akkor csak ennyit tudtam mondani:
-He???
-Mit he-zel itt nekem?
-E-ezt mi-miért kaptam?-mutattam a számra
-Hogy megmutassam, hogy nem vagyunk rokonok és ezért lehet köztünk valami.-mosolygott
-De attól még nem kellet volna, de várjunk csak ez azt jelenti, hogy te sze.....-befogta a szám
-Igen, de a verseny végéig ne mondj semmit oké?
-Rendben. És mi volt az eredeti célod, hogy ide jöttél hozzám?
-Ja igen. Ez a verseny más lesz mint amihez te szoktál. Ez sokkal nehezebb lesz, nem érdekli őket, hogy te lány vagy átgázolnak rajtad.
-Tudom jól de pont ezért akarom megmutatni nekik, hogy egy lány is lehet olyan jó mint egy fiú.
-Ezt akartam hallani! Akkor majd az út végén találkozunk.
-Akkor már most találkozunk.-mutattam ki az ablakon
-Már meg is érkeztünk??
-Ahha drága Dave
-Haha
-Hihi -toltam ki a nyelvem
-Na akkor szedd a cuccod indulunk.
-Értettem főnök!
A buszról leszálltunk. Megkaptuk, hogy kivel játszunk és mondhatom nem gyenge csapattal. Utána mentünk az öltözőbe, de volt egy kis probléma nekem a fiukkal kellett volna öltöznöm. Na nem ezt az örömöt nem adom meg nekik. Amikor ez kiderült mind rám nézett és csorgatta a nyálát.
-Ne is álmodjatok barmok, hogy veletek öltözök!!!-fogtam a cuccom és mentem a Wc felé- Még, hogy ezekkel a perverz dögökkel öltözzek együtt ch... ne is álmodjanak.-motyogtam, amikor össze ütköztem valakivel
-S-sajnálom
-Hm? Szia semmi baj. Mit csinálsz kislány itt egyedül? Eltévedtél?
-Nem tévedtem el és nem vagyok kislány!!!- össze futottam az ellenfél csapattal hirtelen az egész csapat engem nézett
-Akkor szurkolni jöttél? Arra van a nézőtér.-mutatott a lelátó felé
-Nem néző vagyok, hanem játékos.-jelentettem ki
-Na ne viccelj!!!-elkezdtek nevetni
-Nem viccelek mamut!
-Hogy minek neveztél?-a kezét a vállamra tette és megszorította, itt betelt a pohár megfogtam és a vállam fölött szépen röpítettem egyet.
-Mamutnak barom!-jelentettem ki szikrázó szemekkel, látszott rajta, hogy nem érti mi történt de egy idő után lesett neki a helyzet.
-A pályán találkozunk.
-Ezt még vissza kapod.-próbált felkelni

Mi után átöltöztem láttam, hogy a fiúk csalódottak.
-Majd a pályán legyetek aktívak ne itt.
-Mindig elrontod a szórakozásunk.
-Ne rajtam szórakozzatok!
-De-de......-próbált tiltakozni
-Semmi de!!!!
-Na srácok itt az idő menjünk a pályára.-jött be Dave az ajtón.
-Rendben indulás!
-Ne nagyon lelkesedj!!!-mondta Dave
-Mert???
-Te csak a kispadon fogsz ülni.
-He???? Hogy mi???
-Ne ellenkezz nem akarom, hogy bajod essen!
-De miért csinálod ezt??? Játszani akarok. Meg már találkoztam az ellenfelekkel és tudják, hogy játékos vagyok. Beszeretnék mutatkozni.
-Te lány egyszer a sírba viszel, de nem baj így szeretlek.- egy puszit nyomott az arcomra
A pályára kiérve felzúgott a tömeg. Nagyon sokan voltak. Már alig várom, hogy játszhassak.

7.rész

 Sziasztok! Most hamar hoztam a részt de rövidebb is lett. Remélem attól még jó lett. Jó olvasást! :)

Az igazság

-Ezt, hogy érted?-pattantam fel
-Semmi különös csak halottam egy beszélgetést anyáék között.-mondta
-Mégis mit mondtak?
-Hát....... elmondjam?
-Ez meg milyen kérdés még szép, hogy mond el.
-Akkor elmondom. Szóval ez történt:

-Olyan kis aranyosak együtt nem?-mosolygott Mary
-Nem, nem azok!-mondta John
-De most miért mondod?
-Mert azt hiszik, hogy rokonok, pedig nem azok.
-Ezt már megbeszéltük nem?
-Igen-igen igazad van.
-Na látod, ha megtudná Dave, hogy nem mi vagyunk a szülei mivel csak örökbe fogadtuk nagyon ki lenne akadva.-mondta Mary
-De az életet soha nem lehet kiszámítani, mivel Dave előtt azt mondták nem lehet gyerekünk ezért fogadtuk örökbe őt, de amikor megtudtunk, hogy várod Molly-t milyen boldogok voltunk.
-Igen főleg, hogy kiderült tévedtek,amikor azt mondták nekünk.
-Igen.

-Ekkor beléptem és megkérdeztem.-mondta dave

-Én tényleg nem vagyok a gyereketek?
-Jaj drágám mennyit hallottál?-mondta Mary néni
-Az egészet.
-Fiam sajnálom nem akartunk, hogy így tudd meg.
-Akkor, hogyan akartad megmondani inkább mikor???
-Hát amikor már nem lett volna itt Emma mivel, egy fiú meg egy lány akik nem rokonok azok között.... érted nem?
-Értem apa de akkor is miből gondoltad, hogy összejönnék vele???
-Abból, hogy ismerlek fiam.

-Röviden ennyi lenne.-kijelentette Dave
-Értem. Sajnálom ezt még fel kell dolgoznom.
-Én megértem, de- Dave egyre közelebb hajolt hozzám
-Dave. Ne, nem akarom.
-Sajnálom nem tudom mi ütött belém.
-Éppen az amit John mondott. Ezek szerint már nem tudunk úgy lenni a másikkal mint előtte.
-Sajnálom.
-Most megyek a szobámba. Jó éjt.
-Neked is Emma.-lehajtotta a fejét látszott rajta, hogy sajnálja amit tett.

Másnap felkeltem. Ez az egész olyan volt mint egy álom. Remélem, hogy csak az volt. Készültem és mentem le a konyhába láttam a gyertyát meg az üres gyümölcs salis tányérokat. Akkor ez még sem álom volt. Én és Dave nem vagyunk rokonok. De akkor Dave ........ most már értem miért mondta azokat a fürdőben. Dave szeret engem, de ezt ki kell derítenem. Elindultam a suliba egyedül, nem akarok most senkit magam mellet tudni. Amikor beértem találkoztam Tina-val. Érdekes módon csak röhögött és nem szólt hozzám nem értettem miért hiszen megfenyegetett. A terembe érve minden világos lett,hiszen a táblán ez állt: "Tűnj innen Emma!".
-Szóval harcot akarsz, hát megkapod!
A nap további részében nem volt semmi érdekes, edzésen nem tudtam Dave szemébe nézni. Rémes voltam. Inkább haza kértem magam nem bírom tovább. Azt hittem itt jobb életem lesz de nem. Csak sírtam a szobámban nem tudtam mást csinálni. Egyszer csak kopognak az ajtón James állt előttem.
-Miért vagy itt?-kérdeztem
-Inkább te miért nem vagy suliban?
-Gyere be mindent elmesélek.-és tényleg elmondtam mindent erre ő csak ennyit mondott:
-Értem, de nézd a jó oldalát.
-Minek a jó oldalát??? Az egész iskola utál hála annak a cafkának! És kiderült, hogy Dave nem is a rokonom. Mi ennek a jó oldala???- sírtam
-Én itt vagyok melletted. És mondani akarok neked valamit.
-Tényleg még nem is mondtad végig.-töröltem le a könnyeimet
-Emma én sze.........-félbeszakították
-MEGJÖTTÜNK.-haza érkezett Mary néni és John bácsi
-Sose mondhatom végig?
-Úgy látszik nem.-mosolyogtam
-Végre mosolyogsz. Ez az legalább jobb kedved lett.
-Igen és köszönöm.
-Szívesen. És most senki nem szakítson félbe! Emma én szeretlek! És lennél a barátnőm? Ezt akartam elmondani.
-James én nagyon össze vagyok zavarodva és nem tudom mit érzek.
-Megértem de remélem nemsokára kapok választ.
-Össze szedem magam.
-Rendben de én most megyek szia.
-szia.

Mi lesz én velem? Most nem gondolkodok ezeken a dolgokon hiszen nem sokára itt a kosár verseny. Arra kell figyelnem semmi másra.

6.rész

Az áramszünet

Reggel nagyon álmos voltam mivel, egész éjszaka azon gondolkodtam, hogy hogyan értette Dave azt amit mondott. Vajon mi járhat abban a perverz fejében? Nem érdekel biztos valami mocskos dolgok. Brrrr kiráz a hideg ha belegondolok. De mindegy majd egyszer megkérdezem. Készültem és mentem reggelizni, össze is találkoztam Dave-el. Megint farkasszemet néztünk de fura módon elpirult és elfordult. Mi történhetett? Ettünk utána mentem szokásosan James-hez. Vele és a csipet csapattal indultunk a suliba. Út közben:
-Jaj elfelejtettem megkérdezni Molly-t.-mondtam
-Mit akartál tőle?-kérdezte James
-Jaj semmi különöset-hogy mondhatnám meg James-nek, hisz őt lenne a téma.
-Te tudod.
Mikor leszálltunk a buszról a szokásos formációba rendeződtünk már nem érdekel ez van és kész. Az órák nem érdekesen teltek, mindaddig amíg Tina oda nem jött hozzám.
-Na mi van az új diák egyből ráakaszkodik az összes helyes srácra? Na, nem kis anyám erről ne is álmodj!-mondta és közben ide oda rázta magát
-De jó, hogy erről most hallok először.
-Ne játszd a hülyét te is tudod miről beszélek!-rácsapott az asztalomra- És figyelmeztetlek ha nem fejezed be akkor nagy baj lesz!
-Na idefigyelj te pláza cica! Nem tudsz megijeszteni és ne, hogy azt hidd, hogy te vagy a főnököm. -ezzel ott hagytam pampogott még egy kicsit de nem érdekelt. Mentem tovább a folyosón. Egyszer csak összeütköztem valakivel.
-Jaj sajnálom!-mondtam
-Nem én saj....ná...lom, sziaaa Emma!!!
-Jack?
-igen, igen-és nevetett bár nem tudom min.
-Most min nevetsz?
-Rajtad! Olyan kis aranyos vagy.-és megsimogatta az arcom
-Köszi de szerintem nem.- elpirultam
-Jaj de kis aranyos vagy ahogy elpirulsz és adott egy puszit a homlokomra.
-Khm....khm....-valaki a hátunk mögött, amikor megfordultam egy sötét alak állt mögöttünk.
-Szia Emma örülök, hogy jól szórakozol, amikor kosár edzésed lenne.- Mondta Dave túl nyugodt hangon.
-Miért vagy ilyen nyugodt?
-Mert így tudom elrejteni, hogy megfojtanálak!!!
-Segítség!!!!-elkezdtem futni Dave persze utánam de egy kéz megragadott szerencsére megmentett mert behúzott egy terembe és Dave nem vette észre és futott tovább.
-K-köszönöm -lihegtem
-Szívesen- ismerős hang ütötte meg a fülem

-J-James?
-Életnagyságban.-mosolygott, de láttam, hogy szomorú


-M-mi a baj?-még mindig lihegve.
-Csak.......... nem tetszik, hogy más srácokkal viselkedsz úgy mint velem. -fordult hozzám
-De most miért mondod ezt?-értetlenkedtem.
-Mert-mert-mert sze........-félbe szakították
-VÉGRE MEG VAGY-megtalált minket Dave
-Jááááj- megint futásnak eredtem de előtte ezt mondtam James-nek:- Ezt majd még megbeszéljük.-ő csak bólintott

Végül Dave nyert mert elkapott és szó szerint bevonszolt az edzésre. Mindenki nézett nagyokat, hogy most mi van. Elmentem készülni és kezdődött az edzés, ismételten nagyon jól játszottam, a fiúk csak lihegtek, nem bírták tartani velem a lépést. Vége fele Dave bejelentette, hogy nem sokára versenyre megyünk. Mindenki izgatott lett, de nekem az a rész nem tetszett, amikor kijelentette, hogy én nem játszhatok mert még új vagyok. És akkor mi van? Az egyik legjobb vagyok de majd úgy is be fogja ismerni. Az edzés végén elmentem fürödni, öltöztem és mentem haza fele. Láttam, hogy Dave megvárt engem azzal mentegetőzött, hogy utál egyedül menni de tudom, hogy ez nem igaz. Mikor haza értünk nem volt otthon senki.
-Hahóóó-kiabáltam
-Nézd itt van egy cetli-mutatta
Kedves Dave
Apáddal el kellett mennünk ma itthonról mivel a nagymamád beteg lett és mi gondoskodunk róla. Molly ma és holnap a barátnőjénél alszik miatta ne aggódj! Emma-ra vigyázz, ne tegyél semmi hülyeséget.

 Puszi anya

-Nem akarom tudni, hogy értette a hülyeséget!-kijelentettem

-Én se.-végül elfordult.

Mind a ketten felmentünk a szobánkba és ott maradtunk. Egyszer csak elkezdett korogni a gyomrom gondoltam sütök valamit, mikor leértem láttam, hogy nem csak én vagyok éhes, mivel Dave keresgélt a hűtőben. 

-Éhes vagy?- kérdeztem.

-Igen-nézett rám boci szemekkel.

-Hjaj akkor csinálok vacsit rendben?

-Köszi.- És megölelt, beugrott a tv elé.

-Ch... én dolgozok amíg te pihensz mi?

-Te vagy a nő. Te részed a főzés.-legyintett felém.

-Akkor te vagy a férfi és a te dolgod az asztal terítése leszedése, elmosogatás.-nyomtam a kezébe a tányérokat.

-De-de-de

-Semmi de indulást.

-Értettem főnök.-és mentünk a feladatunkra.

Amikor elkészült a vacsi már ott ült és várta a kaját. Mertem mind a kettőnknek és leültem én is.

-Akkor jó étvágyat.

-Neked is.

Ettünk, amikor egyszer csak kiment az áram.

-Jaj ne már.

-Ugye nem félsz a sötétben?-kérdezte

-Persze, hogy nem-mondtam

-Akkor jó. Várj megnézem mi történt.-elment, vártam és vártam és vártam de nem jött vissza, egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki megérinti a hátam. Természetesen felsikítottam. 

-ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

-Nyugiiiii csak én vagyok.

-NAGYON MEGIJESZTETTÉL!!!!!

-Jól van bocsi, de nem azt mondtad, hogy nem félsz a sötétben?-kuncogott

-Sötétben nem is de ha valaki egyszer csak a hátad mögött lesz, amikor sötét van akkor te is megijedtél volna.

-Te tudod, amúgy csak ezt a gyertyát találtam semmi mást.

-Nem baj de együnk már! Nagyon éhes vagyok!

-Oksa de akkor gyertya fényes vacsora lesz.

-Kit érdekel? Nem ehetnénk már?

-De persze.

Ettünk, de néha néha rá néztem Dave-re, mikor lett kedves hozzám? Mi történt vele? És ha megkérdezném, hogy miért mondott olyanokat akkor? Nem nem és nem. Biztos csak álom volt. Igen ez az egy álom egy nagyon furcsa álom.

-Jól vagy? Tiszta piros az arcod.

-Ilyen fényviszonyok mellett persze, hogy piros vagyok.-belegondolok ez olyan romantikus pillanat gyertya, vacsora olyan mint egy randi, de mi rokonok vagyunk ez nem lehetséges.

-Te tudod.

-Igen én.

Mikor mind a ketten megvacsoráztunk Dave elmosogatott. Persze mivel megígérte. Utána leültünk a nappaliba mivel csak 1 gyertyánk volt és nem tudtunk külön menni. Megcsináltuk a házit ha kellett segítettünk egymásnak. Utána elkezdtünk beszélni észre sem vettem de egyik pillanatról a másikra a szerelmi témára értünk.

-Akkor most mi a helyzet veled? Ki tetszik?

-Én magam sem tudom.

-Ezt csak te tudod pöttöm.

-De rég hívtál így. Amúgy tudom.

-Ahogy érzed. De várj egy picit hozok valamit.-elment de pár perc múlva hozott két nagy tál gyümölcs salit.

-Jaj de ari vagy. Nem vágtad meg magad?

-Nem annyira már ügyes vagyok.-mind a ketten sokat nevettünk, miután meg ettük a gyümölcs salit megint elkezdtünk beszélgetni.

-Mit csinálnál, ha kiderülne, hogy egy rokonod nem is a rokonod?-kérdezte Dave

-Nem is tudom, akkor máshogy tekintenék rá.

-Hogyan máshogy? Jó vagy rossz értelemben?

-Szerintem jó, de nem tudom. Miért kérdezed?

-Mert a  rokon szó csak egy szó nem jelent semmit.

-Ezt, hogy érted?

-Csak mert- nyelt egy nagyot.- Mi nem vagyunk vér szerinti rokonok. 

-Ezt, hogy érted?- pattantam fel.  

5.rész

Egy érdekes fordulat

Másnap reggel nagyon mérgesen ébredtem. Felkeltem és készültem, amikor mentem volna reggelizni összetalálkoztam Dave-el. Néztük egy ideig egymást és utána én egy jól irányzott mozdulattal orron vágtam. Látszott, hogy nagyon erőset ütöttem mert elkezdett vérezni az orra.
-Jaj talán fáj az orrod? Akkor máskor gondold meg kétszer, hogy bejössz a fürdőbe ha fürdök.- és otthagytam, később betekert orral jött le a lépcsőn. Mary néni kérdezte, hogy mi történt vele, de amikor rám nézett én vissza néztem gyilkos tekintettel. Valószínűleg megijedt, hogy kap egy másikat ha elárulja így azt mondta, hogy "elestem", ez is letudva. Elégedetten mentem James lakása felé de valami nem stimmelt. Van egy testőröm a hátam mögött.
-Most meg miért követsz?-mordultam rá, de hirtelen 2-3 m távolságot teremtett közénk
-Csak védeni próbállak attól az idiótától!
-De miért?-kérdeztem
-Mert nagy nőcsábász és Molly-val is járt de csúnyán dobta, szegény 2 hónapig maga alatt volt.
-Ezt nem is tudtam. Akkor majd megkérdezem Molly-t.-mondtam, látszott rajta, hogy megkönnyebbült de biztos voltam benne, hogy sose ismerte volna be.
-Akkor én most megyek.-mondta Dave és valóban elment csodálkoztam, hogy nem játszik testőröset.
-Rendben, megvárom James-et és majd megyünk utánatok.
-De aztán vigyázz vele-mondta
-Értettem perverz kapitány- és otthagytam. Megérkeztem a házukhoz éppen nyílt az ajtó, James lépett ki rajta.
-Hű de korai vagy. Sietni akartam, hogy ma ne neked keljen ide jönnöd de ezek szerint gyorsabb vagy nálam.
-Ezek szerint igen. -elindultam Molly-ék felé, amikor James megint megfogta a kezem, de én elrántottam. Kérdőileg nézett rám.
-Sajnálom de ezt ne. -végül csak ennyi hagyta el a szám. Látszott rajta, hogy nem örül neki, de míg nem beszéltem Molly-val addig nem akarok közel kerülni hozzá.

A buszmegállóban össze találkozott a csipet csapat. Felszálltunk a buszra és mentünk a suli felé. A buszról leszállva megint lett 2 testőröm.
-Öhm......fiúk?
-Igen?-egyszerre
-Nem lehetne, hogy ma nem kísérgettek mindenhova?-kérdeztem
-Ha ő is békén hagy akkor én is.-válaszolta Dave
-Rendben áll az alku.-kezet ráztak és elmentek.
-Mibe keveredtem? Most valami díj vagyok? Miért bánnak így velem?-motyogtam egészen a teremig, amikor beleütköztem valamibe vagy inkább valakibe.
-S-sajnálom nem figyeltem.-dadogtam mivel elestem
-Semmi baj.-mosolygott rám egy aranyos srác. Szőke haja volt, nem olyan magas kb akkora mint én. Végre nem egy égimeszelő. Ja és a szeme zöld. -Te ebbe az osztályba jársz?-kérdezte
-Igen ez a második napom de már egész jól tudom mi hol van.-mosolyogtam.
-Ez nagyszerű akkor körbe tudnál vezetni a suliban? Még új vagyok itt.
-Igen persze.
-Remek akkor majd suli után mehetünk.
-Oksa.
-Meg se kérdeztem téged, hogy hívnak?-kérdezte.
-Emma vagyok és te?-kérdeztem
- Jack vagyok.-az órák hamar elteltek és már mentem is az új diákot körbe vezetni.
-Szia akkor mehetünk.-kérdezte.
-Felőlem mehetünk-mondtam, elindultunk mindent megmutattam és egyszer csak megkérdeztem.
-Ennyi volt. Szeretnél még valamit megnézni?
-Igen, láttam egy csapatot.
-Milyen csapatot?
-Egy kosár csapatot épp edzésük volt.
-És akkor?
-Megnézhetnénk őket?
-Persze, de várjunk csak kosár csapatot mondtál?
-Igen, mert?
-Basszus nekem ott kellene lennem.
-Akkor futás, ja de előtte szerinted csatlakozhatok? Mert nagyon szeretek kosarazni.
-Persze miért is ne. De bocsi most mennem kell így is késésben vagyok.
-Semmi baj majd még beszélünk szia.
-Szia.-és futásnak eredtem.

-Nem azt mondták, hogy lesz egy új csapattagunk? -mondta Dave.
-De igen és ha jól tudom egy lány lesz.-mondta egy csapatag
-Lány???-csodálkozott Dave- De lányok nem tudják velünk tartani az iramot és különben is ők általában csak segíteni szoktak.
-És akkor? Végre van egy belevaló csajszi. Remélem szép mert akkor meg van a kövi barátnőm.-mondta az egyik srác
-Ne is álmodj róla mert akkor az enyém
-Nem az enyém-mindenki, kivétel Dave, egymásnak esett és elkezdtek verekedni.
-Srácok, srácok!!!-Mondta Dave- Ezt nem hiszem el!
-Hm? Mi történt itt?-Belépett Emma a terembe, hirtelen minden szem rá szegeződött. A fiúk Dave kivételével elkezdték csorgatni a nyálukat. De amikor Emma észre vette Dave-et:
-Teeeee????-erre Dave:
-És teeee????
-Mi a fenét csinálsz itt? -mondták egyszerre
-Én kosarazni jöttem-mondta Emma
-Akkor mehetsz is vissza mivel én vagyok a kapitány és nem engedem, hogy te játssz ezekkel a nyálgépekkel.
-Mert? Talán féltesz?
-Igen féltelek!
-Juuuujjj!-mondta az egész kosárcsapat a hátuk mögött.
-Kuss legyen barmok! Most ezért 10 kör a suli körül, nyomás!!!!!
-Ne mááá!!!-mindenki egyszerre.
-Nem mondom kétszer!
-Értettük!-egyszerre mondták és mint ha csoda történt volna már ott sem voltak és futottak.
-Na szóval, nem csatlakozhatsz a csapathoz.-kijelentette
-De miért nem? Mert lány vagyok?
-Pontosan.
-Jobb vagyok mint gondolnád.
-Ezt a hülyeséget honnan veszed?
-Mintha a régi gimimben lennék. Ugyan ez dettoban.
-Mert mi volt a régi gimidben?
-Á semmi, de ha szeretnéd bemutathatom.
-oké.
-Na szóval kiállok a csapatod ellen egyenként és ha több mint a felét legyőzőm bent vagyok a csapatban vili?
-Fogadás megkötve-kezet ráztak
-Akkor szólok a fiúknak, hogy kapnak friss húst. Biztos meggondoltad nincs menekvés ha elvállalod.
-Oksa értettem, de ha nyerek nincs vissza vonás.
-rendben.-ki lépett az ajtón és kiáltott- Hé fiúk szabad préda a csaj aki leveri kosárban azé.- minden fiú egymást verve futott a terembe. Amikor beértek a "nyertes" állt velem fele.

Kezdődött a meccs a két fél egymás szemébe nézett. Emmánál volt a labda. Nem mozdultak meg, fel mérték az ellenfél képességeit. Egyszer csak Emma megmozdult és vezette a labdát a palánk felé ám az ellenfél nem adta olyan könnyen fel, megragadta a lány a mellét és ezt mondta:
-Puha-és elkezdett vérezni az orra.
-Idióta-vágta fejbe magát Dave
-Ugye tudod, hogy ez volt utolsó dolog az életedben amit tettél-és szép szabályos mozdulattal orrba vágta Emma a fiút, nem kis erővel mivel repült kb 5 m-t.
-Oké ez nem számít idióta volt és nem játszott tisztán, ja és fiúk ha nem akartok úgy járni mint ez a barom-mutat a kiterült srácra- akkor ne tapizzátok le a csajt.-mondta Dave
-R...r......r.......r.......en...ben.....-remegtek a fiúk
-Na ki a következő?-kérdezte Emma
-Ta...lán megyek-remegve mondta egy másik áldozat
-Remek ő jó játékos őt tuti nem győzöd le.
A játék ismét elkezdődött. Felmérték egymást és Emma újra vezette a labdát de a fiú nem követte elődje példáját ő csak meggátolta, hogy tovább jusson a lány. De Emma nem adta fel, nem játszott rosszul és nem telt bele sok idő és nyert. Dave látta, hogy a lány milyen jó az egyik legjobbját küldte, de ő is veszített. Sorjában veszítettek a fiúk, amikor Dave rájött be kell vennie Emmát mivel elveszítette a fogadást.
-Jól van nyertél bent vagy a csapatban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó vagy. Amúgy mi volt a másik gimidben?
-Semmi különös csak akkor se akartak bevenni a csapatba mivel lány vagyok és játszottunk mint most és természetesen nyertem. Néztek nagyokat és végül én lettem a kapitány. Jó vezető voltam mert szinte mindig elsők voltunk.
-Wow-a kosárcsapat- végre van egy lány a csapatban- egy páran sírva fakadtak az örömtől.
-Micsoda puhányok-fordult hozzájuk Dave.
-Jó volt veletek játszani. Örülök, hogy a csapatban lehetek. -mondta Emma

Ez a nap is hamar elment Emma, Dave haza értek. Természetesen kérdezgette a lány, hogy mit szólt a meglepetéshez, ami Dave kapitányként volt. Mindent elmeséltek, beszélgettek vacsoráztak és ki-ki ment a maga dolgára.
Emma ismét készült fürdeni menni, amikor ezt hallotta a fürdőből:
-Nem hiszem el, hogy maradjak így távol tőle, ha egy csapatban vagyok és nagyon sok idő töltünk egymással. Nem hiszem el, de mit csinálok én kísérgetem mindenhova áááá hülye vagyok.
-Ez meg miről beszél-mondta a lány szinte hangtalanul.
Azt est további részében Emma csak Dave szavai jártak a fejében.
-Mit érhetett ezek alatt, hiszen rokonok nem lehet köztük semmi, akkor miért gondol ilyeneket? -gondolatai

4.rész

Érdekes első nap

Hát ez is eljött. Az a nap amit már hetek óta vártam, az első tanítási napom mint New York-i diák. Alig tudtam aludni, egész éjjel forgolódtam. De mire felkeltem azt hittem még éjszaka van.
-A jó dolgát az időnek, hogy akkor lassan megy ha kéne és gyorsan ha meg nem kéne.
-Ez volt nem értelmes valami.-mondta Molly
-Molly inkább így: ez nem volt valami értelmes és igazad van hülye vagyok ma reggel.-mondtam és elkezdtem öltözni
-Tudtam! Hányszor megmondtam, hogy nem vagy értelmes!-mondta Dave és közben besétált a szobámba és lehuppant az ágyra
-Már megint akkor jössz amikor öltözni akarok?-kérdeztem miközben hozzá vágtam a pizsim
-Miért is ne? Anya még nincs kész a kajával és te vagy a második legérdekesebb dolog ebben a házban-mondta és közben a szemével a fehérneműs fiókomat figyelte.
-Mit nézel? -én is oda néztem- Te nagyon perverz vagy ugye tudod?-és becsuktam a fiókom
-Hé! Most miért? Jól nézett ki az a piros csipkés bugyi! Habár rajtad nem tudnám elképzelni! Fúj!
-1 mert ez az én fehérneműm. 2 kössz én választottam és sose fogsz látni benne!-és kitoltam a nyelvem.
-Nem is akarlak. -és ki sasszézott végre a szobámból
-Végre elment!-készültem tovább, már meg is reggeliztem amikor eszembe jutott, hogy azzal a sráccal megyek suliba. De várjunk csak NEM IS TUDOM A NEVÉT! Basszus ez de gáz. Akkor ezzel kell majd kezdenem, hogy hogy nem kérdeztem meg? Na mindegy megyünk és túl esünk ezen is.
-Akkor induljunk!-és kisétáltam az ajtón cél irányt vettem és mentem.
-Hé pöttöm nem arra van a suli!- a pulcsimnál fogva beállított a helyes irányba
-Köszi Dave de nekem arra kell mennem mert arra lakik az a srác aki lesz az osztálytársam.
-Ó szóval már be is pasiztál?-egy széles vigyor terült el az arcán.
-Nem is pasiztam be -suttogva- még.
-Még? Ha ezt suttogva mondod akkor is hallom.-és elkezdett faggatni, hogy ki az meg miért pont őt választottam amikor végre oda értünk arra a címre amit megadott, hogy ha késne oda menjek. Csöngettem.
-I go! (megyek!)-hallatszott bentről
-Rendben akkor itthon vannak.-mondtam izgatottan.
-Persze hisz suliba kell neki is mennie.-Dave folytatta a szekálást
-Jól van-jól van hagyjál békén!-mondtam ingerülten
-Oké le ne harapd a fejem!-otthagyott egyedül az ajtó előtt és vártam vártam, vártam és vártam kb5 perc után nyílt az ajtó.
-Hi! (szia)
-Jó reggelt! Hopáá angolul kéne beszélni.-mondtam és már majdnem elkezdtem angolul beszélni amikor....
-Á szia te vagy Mary unokahúga igaz?
-Igen.-mosolyogtam
-Biztos a fiamat keresed. Már mondta, hogy megismerkedett veled és mondhatom ha nem a fiam lenne rá se ismertem volna.
-Mert?-érdeklődtem
-Életében először beszélt ennyit egy lányról!-mondta
-Ez jó?
-Még, hogy jó? Ez csodás végre érdekli egy lány már megijedtem, hogy a fiúkat szereti.- erre a mondatra tiszta vörös lett a fejem, a néni meg kuncogni kezdett
-Öhm....anya?-mondta az a srác tiszta piros fejjel
-Igen?-fordult meg az édesanyja- Hopsz mindent hallottál?
-I.....gen MOST KOMOLYAN AZT HITTED, HOGY BUZI VAGYOK?-kiabálta
-Na de kisfiam nem beszélünk csúnyán főleg nem az anyáddal és én azt hiszek amit akarok ez egy szabad ország -rá néz az órára- juj mindjárt itt a busz siessetek.-és ezzel a mondattal kidobta a srácot és zárult az ajtó.
-De rendes anyám van- nézett az ajtóra én meg csak nevettem
-Mi ezen a vicces?-kérdezte
-Olyan ari vagy ahogy mérgelődsz-erre elpirult
-Menjünk mert elkésünk- és kézen ragadott és húzott maga után de egyszer csak megállt
-Mi a baj?-kérdeztem
-Hát..... izé...... hogy is hívnak?-nem számítottam rá, hogy ezt ő fogja megkérdezni
-Emma vagyok.-mosolyogtam- és téged, hogy hívnak?
-James vagyok.- és még mindig egymás kezét fogtuk.
-Öhm..... James -néztem a kezünkre
-Jaj bocsi-és gyorsan elkapta a kezét
-Nem zavart-mondtam, erre ő mosolygott és megfogta a kezem
-Akkor így megyünk a suliig, rendben?
-Oké-biztos voltam benne, hogy az egész arcom piros mert James akár hányszor rám nézett felnevetett.
-Min nevetsz?-már a buszmegállóban álltunk
-Rajtad!
-Rajtam? Van valami az arcomon?-kérdeztem és a kezem az arcomhoz kaptam
-Nem csak...- egyre közelebb hajolt amikor Dave hirtelen elém állt és ő kapta a csókot amit én kaptam volna.
-ááá fújjjjjj miért álltál ide?-törölte a száját James
-És te minek akarod megcsókolni a rokonom?- és ő meg próbálta nem elhányni magát
-Hé fiúk!-mondtam
-Mi van?-egyszerre mondták
-Itt a busz.-és egymásra néztek Dave ment a busz fele James meg hozzám és ezt súgta a fülembe:
-Nem kedvelem a rokonod. Ugye nem?
-Nem, ő nem a fiúkat szereti.-nyugtatgattam amikor látom, hogy egy kicsit megnyugodott.
-Akkor jó.- megfogta a kezem és mentünk a buszra végig beszélgettünk a buszon, amikor a sulihoz értünk mindenki minket nézett amikor rájöttem miért. Dave végig mellettem ment mint egy testőr és James-et nézte fenyegetően. James meg a kezem fogta. Mondhatom szép bemutatkozás az új sulimban.
-Srácok?
-Mi van???-ismét egyszerre mondták
-Dave neked nem a haverjaiddal kellene lenned?
-Megvárnak.
-De akkor is menj!-mordultam rá
-Oké. Ja és James!
-Mi van?
-Ha bármit csinálsz Emma-val én kinyírlak.
-Nem félek tőled!- néztek egymás szemébe és szinte ölni lehetett volna a pillantásukkal
-Na jól van ennyi elég lesz. James nekünk mennünk kell-megfogtam a csuklójánál és vittem valamerre de hirtelen megálltam.
-Mi történt?-kérdezte
-Merre is kell menni?-mondtam
-Gyere mutatom- körbevezetett az egész suliban amikor becsöngettek mentünk oda ahol órán lesz.
-Jó reggelt gyerekek!-jött be a tanár. (angolul beszélnek de nem írom angolul)- ha jól látom van egy új tagunk. Gyere és mutatkozz be!
-Rendben. Sziasztok Emma vagyok nem rég költöztem ide és örülök, hogy itt tanulhatok.
-Köszönjük. Kérlek ülj le.
-értettem.-leültem és rögtön egy lány elkezdett hozzám beszél, persze suttogva.
-Szia Tina vagyok.
-Szia én Emma.-mosolyogtam amit nem viszonzott
-Te jársz valakivel?
-Nem miért kérdezed? -nem értettem hova akar kilyukadni
-Mert láttam, hogy Dave, James-el jöttél suliba. Most melyikkel jársz?
-Egyikőjükkel sem.
-Azt ajánlom is!-fordult vissza és figyelte a tanárt. Nagyon jó itt is az lesz mint a régi sulimban.
 Valahogy ez a nap is elment nem volt olyan rossz mint amilyennek hittem. Ezek szerint Tina-nak nem az a célja, hogy megkeserítse a sulis éveim. Amikor végre haza értem, persze Dave-el az oldalamon, aki folyamatosan azt leste mikor támadnak ránk vagy inkább ki, Mary néni faggatott, hoyg milyen napom volt. Elmeséltem neki amikor Dave hangját hallottam.
-Már az első nap bepasizott- mondta Mary-nek
-Jaj drágám ez nagyszerű hír.-mondta nagy örömmel Mary néni
-Nagyszerű???-ismételte Dave- ez borzalmas a suli legnagyobb nőcsábásza hajt rá.
-És akkor mi van? Vagy talán féltékeny vagy drága kisfiam?-Mosolygott Mary néni.
-ÉN???? Ne is álmodj- ezzel a mondattal elviharzott.
-Nem is akartam-mondtam
-Akkor jó napod lehetett.-mondta Mary
-Igen az volt. Remélem a többi is ilyen lesz.
-Biztos vagyok benne. Ja, nem is kérdeztem. Szeretsz sportolni?
-Igen szeretek.
-Az nagyszerű és mit sportolsz?-kérdezte Mary
-Hát..... a régi sulimban én voltam a kosár csapat kapitánya.
-Kosarazol?
-Igen nagyon szeretek-Mary elkezdett nevetni
-Akkor csatlakozz a kosár csapathoz.-mondta
-Rendben ez jó ötlet!-és mentem a szobám felé de ezt még hallottam: "majd egy kis meglepetés fog érni" de vajon mit jelenthet ez? Mindegy holnap úgy is megtudom. Már készültem menni fürdeni, nálam volt a pizsim a törülközöm meg ami kell. A fürdőben ültem a kádban, amikor nyílt az ajtó. Hát ki lehetett az? Persze, Dave volt. Egy darabig állt az ajtóban amikor észbe kapott, hogy engem bámul. Sikítottam mire gyorsan kifutott a fürdőből. Ezért még kapni fog. Utálom ezt a gyereket.

3.rész

Egy új ismerős

-Reggel van végre!!!-ásítva kikeltem az ágyból de észre vettem nem vagyok egyedül.
-Hát te?-kérdeztem megijedve
-Hát én? Hasadra süt a nap pöttöm.-mondta Dave
-De de de de, hogy kerülsz a szobámba?-kiabáltam
-Az ajtón jöttem be. Mert nem kellet volna?-kérdezte
-Hát persze, hogy nem mivel ez az én szobám!!!!!!
-Régen ez az én szobám volt de mivel jöttél te átköltöztettek a nagyobbik szobába úgy, hogy végül is meg kéne köszönnöm. Na mindegy de remélem nem leszünk rosszban. Ja és amiért itt vagyok anya szólt, hogy készülj mert elkésel rögtön az első napodon.
-A suli basszus! Ha most megbocsátasz öltözni szeretnék.-toltam ki az ajtón
-Megbocsátok de miért is paterosz ki?
-Mert öltözni akarok!
-És én ettől még nem maradhatok itt?
-Persze, hogy nem!!!!-kiabáltam
-Jól van na megyek úgy se tudnál újat mutatni nekem.
-Perverz állat!-és becsaptam az ajtót. Mire elkészültem és leértem a konyhába akkor már midenki ott volt. Láttam, hogy Dave még mindig dühös mert kidobtam a szobámból de attól függetlenül nem kéne ott lenni amikor öltözök. Reggeli után Mary néni csinált mind hármunknak ebédet és elindultunk.
-Most merre kellene mennünk?-érdeklődtem
-Hát itt van a buszmeg a közelben és ott várjuk a buszt ennyi.-mondta Dave duzzogva.
-Most meg miért duzzogsz???-kérdeztem érdeklődéssel.
-Mert kidobtál a szobádból!-felelte
-És? Öltözni akartam te égi meszelő!-kiabáltam aminek meg lett az eredménye mindenki minket nézett. Dave természetesen úgy csinált mintha nem ismerne. Remek mit várjak az új osztálytársaimtól ha a saját rokonom letagad? Amikor megérkezett a busz meg kérdeztem Molly-t, hogy szeretne mellém ülni de azt mondta, hogy sajnálja ott vannak a barátai és mindig velük van. Dave-ben nem reménykedtem mivel rá haragszom meg ő rám is. Leültem egy furcsa szagú bácsi mellé egész úton mellettem volt, nagyon büdös.
-ÁÁÁÁÁ már azt hittem megfulladok-mondtam leszállva a buszról
-Na mi van meg van a leendő pasid?-gúnyolódott Dave.
-Haha nagyon vicces-fordultam hozzá és kitoltam a nyelvem
-Ez tényleg az főleg, hogy tudom, hogy könnyű téged felhúzni.
-Nem is, de te tudod, te véleményed.-mondtam azzal mentem Molly felé.
-Szia Molly azt mondták, hogy keressem meg az igazgatóit, meg tudnád mutatni merre kell mennem?-kérdeztem Molly-tól
-Yes, so vagyis menj arra aztán arra és azután arra.-mondta próbálkozva magyarul és közben mutogatott
-Hát köszönöm-és elindultam a mutatott irányba.
-Merre lehet? Á meg is van az igazgatói iroda.-beléptem- Jó napot kívánok!
-What? (Mi?)
-Ja tényleg itt angolul beszélnek. Good morning! (Jó reggelt!)
-Oh welcome. Are you the new student? (üdv, te vagy az új diák?)
-Yes,I am (Igen én vagyok)-beszéltünk még egy darabig, egész jól beszéltem angolul és ennek nagyon örültem. Volt egy kis siker élményem és ezt senki nem veheti el tőlem. Azt mondta az igazgatónő ha akarok elmehetek mert ma nem tudnék még csatlakozni a többiekhez. Igaza is van ma elmegyek és beszerzem a könyveimet meg a többi a felszerelésemet. Megvártam a következő buszt ami haza visz és elkezdtem gondolkodni. Vajon sikerül beilleszkednem ebbe a gimibe? És ha nem fogadnak el? Jaj inkább ki kellene vernem a fejemből, de várjunk csak már itt is vagyok. Leszáltam a buszról és bementem az "otthonomba".
-Sziasztok megjöttem.-mondtam és indultam fel a szobámba
-Ilyen hamar hazajöttél? -Kérdezte Mary
-Hát ma még nem kellet bemennem egy órára sem mert majd holnap ha megvannak a tankönyveim.
-Ja értem akkor menj a városba és vásárolj be itt van egy kis pénz, jó mulatás!-és ott hagyott engem én meg fogtam a telom és a pénz és indultam. Mentem kb 20 percig amikor megláttam egy könyvesboltot ott megvettem a könyveim és indultam tovább egy írószeres felé. De sehol sem találtam. Kérdeztem mindenkit, hogy merre van de ezek szerint senki sem ismeri az írószeres bolt fogalmát. Király! Akkor bementem a supermarket-be és csodával hatályos módon találtam írószereket. Csodaaaa!!!!! Fogtam magam haza akartam menni, ez mind szép és jó de merre kell menni???
-Excuse me! Can you help me? (elnézést, tudna segíteni?)
-What you want? (mit akar?)
-Where is Brooklyn street? (hol van a Brooklyn utca?)
-I don't know. (nem tudom)
-Thank you (köszönöm)-most merre menjek?
-Te magyar vagy?-kérdezte egy kb 180cm magas fiú akinek barna haja volt és kék szeme.
-Igen. Ezek szerint te is ,vagy csak jól tudsz magyarul.
-Igen magyar vagyok. Hogy, hogy egy ilyen csinos magyar lány egyedül sétál New York utcáin?-kérdezte mosolyogva.
-Eltévedtem.-mondtam szomorúan.
-Akkor segítek haza találni oké?
-Azt nagyon megköszönném!-elmondtam neki, hogy hol lakok kiderült, hogy a szomszédom. Nem is gondoltam. Nagyon sokat beszéltünk hazafele menet kiderült, hogy egy iskolába járunk ráadásul egy osztályba. Milyen kicsi a világ. Nagyon kedves volt. Megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk suliba és majd körbe vezet.
-Köszi, hogy segítettél!
-Nagyon szívesen de most bocsi mennem kell, akkor holnap. Szia.-és rám kacsintott, szerintem tiszta vörös volt a fejem, hát most jól van na tetszik és kész.
Amikor beértem a házba:
-Na mi van pöttöm? Eltévedtél mi? És miért vagy ilyen piros?
-Semmi közöd.-és ott hagytam de még hallottam egy "tudtam"-ot a hátam mögött. Már nagyon várom a holnapi napot!!!!

2.rész

Amerika

Nagyon izgatott voltam az utazás miatt. A következő nap csak pakoltam.
-Jaj, mit felejtettem el?- mondtam kissé aggódva
-Nem hagysz itt semmi olyat amire szükséged lesz majd ott. - mondta az anyukám nyugtatgatva
-Dehogy nem és lehet a legfontosabbat -azzal megfordultam és átnéztem a csomagom.
-Nem, hogy azért izgulnál, hogy hiányozni fogsz.-duzzogott
-Természetesen nagyon fogtok hiányozni- és átöleltem
-Kislányom, hamar felnőttél
-Igen, de nem fogom elégszer megköszönni, hogy kint tanulhatok Amerikában.- kiment a szobámból és pakoltam tovább

Másnap már kész csomagjaimmal álltam Mary néni mellett indulásra készen.
-Akkor mi indulunk, köszönöm a helyet bátyuskám -mondta Mary néni átölelve aput.
-Én örültem, hogy itt voltál, olyan régen láttalak. Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem, de nekünk mennünk kell 46 perc múlva indul a gépünk.
-Tényleg indulnotok kell, nagyon hiányozni fogsz kislányom-azzal átölelt az anyukám, éreztem, hogy belül sír és nem akarja ki mutatni.
-Nekem is nagyon hiányozni fogsz. Sziasztok.
-Hello, vigyázzatok magatokra.
-Rendben, de ti is - mondta Mary néni és elindultunk a reptérre

A reptéren nagyon sok ember volt ugyan olyan táskákkal, "szerencsénkre" Mary néni elcserélte a sajátját egy üzlet emberrel, aki nagyon érdekesnek találta a nénikémet. Nem is csodálom, hogy miért, mivel mindenki hallotta amikor azt kiabált: -KINÉL VAN A FEHÉRNEMŰS TÁSKÁM? - egy picit nagyon furcsán néztek ránk. A biztonságiak megtalálták azt a bőröndöt és mentünk tovább a gép felé. A repülőn sem ment minden simán, miért ne lenne egy nyugis utunk? Azt is megtudtam, hogy elkeverték a helyeinket. A mi székünkön egy dagi család foglalt helyet.
-Elnézést, de ez a mi helyünk!
-Ki mondta? Oda ülünk ahova akarunk!
-Ez nem így van most azonnal elhagyja a székem vagy nem állok jót magamért!-mondta Mary néni
-Mégis mit csinálta? Kiabálna segítség elfoglalták a helyem?
-Nem hanem......-félbe szakítottam
-Hagyd csak majd én megoldom. -oda mentem a légi utas kísérőhöz és elpanaszoltam a problémám.
-Azonnal intézkedem-nyugtatott meg és oda ment a családhoz akik még mindig nem távoztak.
-Értem a helyzetüket de ez néha előfordul de nem kell félniük vannak további helyeink fáradjanak erre-oda vezetett minket üres helyekre és indultunk.
-Alig várom, hogy már ott legyünk.-mondtam izgatottan.
-Én is kíváncsi leszek mit szólsz a családomhoz.-mondta mosolyogva Mary
-Arra én is.
-Mondtál valamit?
-Semmit az ég adta egy világon!-és egyszerre nevettünk
Az út a végéhez közeledett. Amikor leszálltunk én elkiáltottam magam:
-ÜDV AMERIKA MEGÉRKEZETT EMMA!
-Emma nyugi mindenki minket néz.
-Tuti nem értik mit mondtam mivel magyarul beszéltem.
-Az lehet de akkor is, de gyere menjünk amúgy nem is kérdeztem, hogy megy az angol?
-Nem olyan rosszul talán el leszek.-mosolyogtam
-Jaj drágám csak annyira ugye tudsz beszélni, hogy tuti nem adnak el?
-Eladni? Engem? Én nem kellek senkinek.
-De igenis...-félbeszakítottam
-Nyugalom tudok annyira beszélni angolul.-mosolyogtam rá és láttam ahogy megnyugodott.
-Akkor induljunk. Nagy város New York.
-Hát igen amúgy merre lakunk?
-A belvárosban,igaz a sulitok 3km-re van tőlünk ezért majd buszoznotok kell.
-Értem-és elindultunk kb 1 órával később már az új otthonom elött állhattam nagyon várom, hogy megismerjem az unokatesóim.

 -Gyerekek! Megérkeztünk!-mondta Mary néni hangosan
-Á meg is érkeztetek örülök, hogy biztonságban haza értetek.-mosolygott rám egy eddig idegen bácsi
-Ő itt a férjem John!
-Örvendek!-mondtam vissza mosolyogva
-Hát a srácok?-kérdezte Mary John-tól
-Molly gyakorol a zongoráján. Dave meg szokásos gépezik vagy csajozik.
-Na de most azt nem, ide tolja a képét és megismerkedik Emmával. -felém fordult -Egy pillanat Emma ide hozom őket -mondta
-Rendben-egy kicsit megijedve mivel még sose láttam ilyen komolynak Mary-t. 5 perc múlva jött is maga mellet egy nagyon csinos szőke hajú lánnyal. A háta mögött meg húzott valamit vagy inkább valakit.
-Itt is vannak ő a lányom Molly.-mutatott rá.
-Hi! Örülök a találkozásnak.
-Szia én is.
-A lányom nem olyan jól tud magyarul de a fiam tökéletesen inkább az angol okoz neki problémát. Ha már nála tartok. -fogta és maga elé dobta a fiút-Ő a fiam Dave.
-Á anya ez fájt!
-Nem érdekel mutatkozz be.-förmedt rá a néni
-Oké. -azzal fel állt úgy éreztem magam mintha egy felhő karcoló mellett álltam volna nagyon magas ez a Dave. -Szia hé hol vagy?
-Szia itt lent.
-Á milyen pici vagy ezentúl pöttöm leszel.
-Nem vagyok pici 170cm vagyok.
-Hozzám képest igen mert én 191cm vagyok.
-Égi meszelő.-duzzogtam.
-Nézzenek oda a pöttömnek nagy a szája.
-NEM VAGYOK PÖTTÖM!-kiabáltam
-Gyerekek gyerekek ne veszekedjetek!
-De de ő kezdte!-panaszotam
-Nem is hanem a pöttöm.
-Na jól van ebből elég gyere Emma megmutatom hol lesz a szobád és utána pakolj ki nyugodtan este vacsi és majd holnap beiratkozol a suliba.
-Nagyon szépen köszönöm.-úgy is történt vacsora és egy jó meleg vizű fürdő után mentem aludni annyira várom a következő napot végre Amerikában tanulhatok el sem hiszem. Nagyon boldog vagyok. 

1.rész

Ez vagyok én, kezdetek

-Egy újabb nap egy újabb fájdalmasnap-mondtam kissé álmos fejjel.
-Gyere kislányom elkésel az iskolából!-Ő az anyukám nagyon szeretem, de néha túlzásba viszi az aggódást, stb, stb......
-Megyek már anya nem kell félni nem fogok elkésni!
Az én családom egy átlagos család:anya, apa és természetesen én Emma Colins. Nincsenek testvéreim, nem tudtam miért ezért egyszer odaálltam anya elé és megkérdeztem: "-Anya miért nincsenek testvéreim?-mondtam-Hát ez egyszerű kislányom, mivel téged is majd nem kivágtalak az ablakon annyit sírtál, nem kell még egy bőgő baba." Kedves az anyukám nem? De minden ellenére én nagyon szeretem.
-Mi a reggeli anya?
-Semmi extra amit csinálsz.
-Mi nincs kaja????-mondtam kétségbe esetten.
-Mennem kell dolgozni nem érek rá majd ha csinálsz valamit kérlek gondolj apádra is puszi szeretlek -szia.-adott egy puszit és el is ment dolgozni.
-Király! Apa ha éhes vagy csinálj valamit!-kiabáltam.
-Rendben,de várj milyen nap van?-álmosan besétált a konyhába.
-Szerda. Mert?-mondtam úgy mintha érdekelne.
-Semmi különös majd pénteken mesélek valamit ami esetleg nagy hatással lesz az életedre.-modta és kinyitotta a hűtő ajtót.
-MI VAN?-kiabáltam és hát apa beverte a fejét a hűtőbe.
-Emma nem kell kiabálni. Áu ezt fájt.
-Oké-oké de mi van?- Sürgettem.
-Köszönöm jól vagyok. De most menj készülj mert lekésed a buszt.-a fejét fogva kiment a konyhából.
Nagyon jó egy újabb hír ami megint kihat az életemre. Az előző az volt amikor megtudtam, hogy apát előléptették és sokat fogunk költözni. Ha nem vagy sokat egy helyen nehezen lehet barátok szerezni, és ez nekem sose sikerült.
-Kész vagyok elmentem!
-Rendben szia kislányom.-kiabálta miközben ő is készült.
-Na lássunk neki egy újabb napnak.-és elindultam a suli felé.

A suliban szokáshoz méltón nem köszönt senki, hát hogy gondolja az aki szóba áll velem miféle ember az? Nem nagyon kedvelnek nem tudom miért de ki szeretném deríteni. Az osztályterembe lépve lepakoltam a helyemre és elkezdtem figyelni most fény derül mindenre.
-Hallottad?
-Mit?
-Az a csaj aki most lépett be, arról.-suttogták
-Mi van vele? Amúgy miért nem beszél vele senki?-érdeklődött
-Hát nem rég költöztek ide a családjával és mint látjátok nagyon szép lány és nagyon sok srác egyből bele szeretett és ez nem tetszett a suli legmenőbb csajának mert a bátyja is belezúgott.
-Hogy mi???-kiabálták
-Halkabban!-csitította őket.
-És mit csinált? -érdeklődött
-Elérte, hogy senki ne szóljon hozzá amíg ő itt van.
-Szóval ezért nem beszél vele senki.
-Köszönöm az infót!-hálálkodtam.
-Te-te-te-te mennyit hallottál?-kétségbe esetten kérdezett.
-Szinte mindent.-mosolyogtam
-Kérlek ne árul el,hogy tőlünk tudod!-kérlelt
-Persze ha szeretnéd.-azzal a mondattal sarkon fordultam és elmentem.
A suli unalmasan telt nem írtunk semmiből, de legalább megtudtam egy nagyon de nagyon érdekes információt. Elindultam haza.
-Végre hazaértem.-megkönnyebbülten rádőltem a kanapéra és észre vettem egy cetlit.
Kedves Emma!
Fontos munkák lett és el kellet utaznunk. Bevásároltunk van kaja bőven a hűtőben nem fogsz éhen halni. Pár napig nem leszünk otthon, sietünk de kérlek ne gyújtsd fel a házat.

Szeretünk: Anya, Apa

-Király! Enyém a ház! Na milyen bulit tartsak? Hé ide még van valami írva.

Ui.: Ha bulit tartasz és mi megtudjuk 1 hónap szoba fogság!

 -Ugye csak szórakoztok velem????

Ja és nem szórakozunk komolyan gondoljuk!-itt fogtam a papír és kosaraztam vele és elsőre bele a kukába.

-Nekem vannak a legjobb fej szüleim! Na akkor mit csináljak? Nincsenek barátaim hála miss népszerűnek. Akkor nézek pár sulit hát ha az lesz a kövi meglepi, hogy megint költözünk.

Elindultam szobámba amikor hirtelen csöngettek.

-Megyek!-amikor kinyitottam az ajtót- Segíthetek valamiben?-Egy csinos elegánsan felöltözött nő állt az ajtóban hatalmas bőröndökkel.

-Igen Emma Colins-t keresem.

-Én vagyok Emma.-kicsit furcsálltam ,hogy egy vadidegen engem keres.

-Remek, és a szüleid nem rég utaztak el igaz?

-I...gen -na ezen a ponton nagyon megijedtem.

-Jaj de rég láttalak drága unokahúgom.-azzal a mondattal úgy átölelt, hogy alig kaptam levegőt.

-Unoka mi?

-Te vagy az unokahúgom! A drága bátyám lánya.

-Maga Mary néni?-hatalmas szemekkel néztem rá mivel csak képeken láttam mert Amerikában élt.

-Igen! Jaj drágám de szerettelek volna már megismerni! Sajnos eddig nem tudtam ide utazni, de itt vagyok és én fogok rád vigyázni míg a testvérem vissza nem ér.

-Mennyi időre?

-Azt mondta about 2 weeks.

-2 hét???? Nekem azt mondta, hogy pár napra mennek.-teljesen kiakadtam.

-Jaj akkor szerintem nem mondta még el a "meglepetést". 

-Azt mondta pénteken mondja el.

-Sose volt jó a drága testvérem memóriája de most itt vagyok élvezzük egymás társaságát.

-Jupiii -lelkesedést nem mutatva mondtam
-Ez a beszéd!-mosollyal az arcán át adta a hatalmas bőröndöket nekem, hát igen tudjam mi a dolgom igaz.
Felvittem és lettem a vendégszoba ágyára.
-Kérlek drágám pakold ki nekem.
-Persze nincs is nagyon öröm számomra-neki láttam amikor hallom, hogy megint mond valamit
-Ja és kérlek a tangáimat szín szerint csoportosítsd.
-WTF?
-Nem beszélünk csúnyán.
-Értettem.

A nap végére nagyon elfáradtam. A szüleim, hogy küldhettek a nyakamra egy ilyen hiperaktív rokont? Na érjenek csak haza ezt még vissza fizetem.

A következő napok rémesnek bizonyultak mivel a hiperaktív nagynénimnek köszönhetem, hogy most már tényleg nem áll szóba velem senki a jegyeim változatlanúl jók Voltak igaz olyan pillanatok, amikor megmondtam Mary néninek, hogy csend mert tanulni szeretnék. Meg is ijedt amikor látta milyen vagyok és sértődötten azt mondta: -"Olyan vagy mint apád neki is fontosabb volt a tanulás mint játszani a kishúgával" -milyen meglepő nem is gondoltam volna. Köszönöm apa én is szeretlek,de akkor is minek kellet ide küldeni? Ha te kibírtad akkor én is valahogy ki fogom.

Amikor letelt a két hét-aminek nagyon őrültem- anyáék tényleg haza jöttek.
-Sziasztok!-mondtam boldogat színlelve.
-Szia kicsim!-mondta apa és én a nyakája ugrottam és ezt súgtam a fülébe:
-Ha még egyszer itt hagysz vele nem lesz egy nyugodt perced többé.-mérgesen
-Én is kibírtam te is.-mondta megértő hangon-Tudom milyen volt, átéltem de több ideig mint 2 hét.
-Rendben megbeszélve.
Lepakoltak és este azt mondták szeretnének beszélni velem kicsit megijedtem.

-Szóval azt akartuk mondani -kezdte anya komoly hangon- Tudom, hogy nem szeretsz itt lenni ebben az iskolában és azt is tudom, hogy szeretnél egyetemre menni.
-Igen?-kérdeztem kiváncsian
-Szóval arra gondoltunk apáddal, hogy elmehetsz Mary nénivel Amerikába és ott tanulhatsz.
-KOMOLY? -felugrottam annyira izgatott voltam, hogy Amerikában tanulhatok.
-De várjunk csak Mary nénivel?
-Igen!-mondta apa nagy örömmel.
-Ne félj drágám el leszel a fiammal meg a lányommal.
-Vannak gyerekeid? Vannak unoka tesóim?-Kérdeztem döbbenten, van olyan férfi aki el tudta viselni ezt a nőt?
-Igen a fiam egy évvel idősebb mint te a lányom meg egy évvel fiatalabb.
-Az király akkor el leszek velük.
-Igen ja és persze ott van a férjem, nem beszél sokat de szereti a rendet úgy, hogy fogadj neki is szót!-mondta először komolyan.
-Értem!
-Akkor ezt megbeszéltük mész Amerikába.
-Köszönöm mindenkinek.-felálltam és mentem pakolni már nagyon várom az utat. Viszlát régi élet Helo új hely!

Folytatódik........