7.rész

 Sziasztok! Most hamar hoztam a részt de rövidebb is lett. Remélem attól még jó lett. Jó olvasást! :)

Az igazság

-Ezt, hogy érted?-pattantam fel
-Semmi különös csak halottam egy beszélgetést anyáék között.-mondta
-Mégis mit mondtak?
-Hát....... elmondjam?
-Ez meg milyen kérdés még szép, hogy mond el.
-Akkor elmondom. Szóval ez történt:

-Olyan kis aranyosak együtt nem?-mosolygott Mary
-Nem, nem azok!-mondta John
-De most miért mondod?
-Mert azt hiszik, hogy rokonok, pedig nem azok.
-Ezt már megbeszéltük nem?
-Igen-igen igazad van.
-Na látod, ha megtudná Dave, hogy nem mi vagyunk a szülei mivel csak örökbe fogadtuk nagyon ki lenne akadva.-mondta Mary
-De az életet soha nem lehet kiszámítani, mivel Dave előtt azt mondták nem lehet gyerekünk ezért fogadtuk örökbe őt, de amikor megtudtunk, hogy várod Molly-t milyen boldogok voltunk.
-Igen főleg, hogy kiderült tévedtek,amikor azt mondták nekünk.
-Igen.

-Ekkor beléptem és megkérdeztem.-mondta dave

-Én tényleg nem vagyok a gyereketek?
-Jaj drágám mennyit hallottál?-mondta Mary néni
-Az egészet.
-Fiam sajnálom nem akartunk, hogy így tudd meg.
-Akkor, hogyan akartad megmondani inkább mikor???
-Hát amikor már nem lett volna itt Emma mivel, egy fiú meg egy lány akik nem rokonok azok között.... érted nem?
-Értem apa de akkor is miből gondoltad, hogy összejönnék vele???
-Abból, hogy ismerlek fiam.

-Röviden ennyi lenne.-kijelentette Dave
-Értem. Sajnálom ezt még fel kell dolgoznom.
-Én megértem, de- Dave egyre közelebb hajolt hozzám
-Dave. Ne, nem akarom.
-Sajnálom nem tudom mi ütött belém.
-Éppen az amit John mondott. Ezek szerint már nem tudunk úgy lenni a másikkal mint előtte.
-Sajnálom.
-Most megyek a szobámba. Jó éjt.
-Neked is Emma.-lehajtotta a fejét látszott rajta, hogy sajnálja amit tett.

Másnap felkeltem. Ez az egész olyan volt mint egy álom. Remélem, hogy csak az volt. Készültem és mentem le a konyhába láttam a gyertyát meg az üres gyümölcs salis tányérokat. Akkor ez még sem álom volt. Én és Dave nem vagyunk rokonok. De akkor Dave ........ most már értem miért mondta azokat a fürdőben. Dave szeret engem, de ezt ki kell derítenem. Elindultam a suliba egyedül, nem akarok most senkit magam mellet tudni. Amikor beértem találkoztam Tina-val. Érdekes módon csak röhögött és nem szólt hozzám nem értettem miért hiszen megfenyegetett. A terembe érve minden világos lett,hiszen a táblán ez állt: "Tűnj innen Emma!".
-Szóval harcot akarsz, hát megkapod!
A nap további részében nem volt semmi érdekes, edzésen nem tudtam Dave szemébe nézni. Rémes voltam. Inkább haza kértem magam nem bírom tovább. Azt hittem itt jobb életem lesz de nem. Csak sírtam a szobámban nem tudtam mást csinálni. Egyszer csak kopognak az ajtón James állt előttem.
-Miért vagy itt?-kérdeztem
-Inkább te miért nem vagy suliban?
-Gyere be mindent elmesélek.-és tényleg elmondtam mindent erre ő csak ennyit mondott:
-Értem, de nézd a jó oldalát.
-Minek a jó oldalát??? Az egész iskola utál hála annak a cafkának! És kiderült, hogy Dave nem is a rokonom. Mi ennek a jó oldala???- sírtam
-Én itt vagyok melletted. És mondani akarok neked valamit.
-Tényleg még nem is mondtad végig.-töröltem le a könnyeimet
-Emma én sze.........-félbeszakították
-MEGJÖTTÜNK.-haza érkezett Mary néni és John bácsi
-Sose mondhatom végig?
-Úgy látszik nem.-mosolyogtam
-Végre mosolyogsz. Ez az legalább jobb kedved lett.
-Igen és köszönöm.
-Szívesen. És most senki nem szakítson félbe! Emma én szeretlek! És lennél a barátnőm? Ezt akartam elmondani.
-James én nagyon össze vagyok zavarodva és nem tudom mit érzek.
-Megértem de remélem nemsokára kapok választ.
-Össze szedem magam.
-Rendben de én most megyek szia.
-szia.

Mi lesz én velem? Most nem gondolkodok ezeken a dolgokon hiszen nem sokára itt a kosár verseny. Arra kell figyelnem semmi másra.