9.rész

  Sziasztok! Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész, de nem volt ihletem se időm, hogy megírjam de most hoztam. :) Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!!! :)

A meccs

A meccs pár percen belül elkezdődött. Dave elmondta, hogy mi lesz a feladatunk és már kezdődött is a mérkőzés. A játékosok felsorakoztak és kezet fogtak egymással én is indultam volna de egy személy az utamat állta.
-Te meg hova készülsz?-kérdezte Dave
-A pályára.
-Nem azt mondtam az előbb, hogy te nem játszol???
-De igen de egy próbát megért.-duzzogva leültem a kispadra.
Elkezdődött a játék az ellenfél csapata szerezte meg a labdát. Ám az egyik csapattársamnak sikerült visszaszereznie és elindult a másik palánk felé. Már éppen rádobta volna, amikor az egyik mamut ellökte. Természetesen szabad dobást kaptunk, amit sikerrel be is dobtunk. Az első pont a miénk. A meccs további részében is remekeltünk, aminek nagyon örültem, bár én is játszani szerettem volna. Végül megszólalt az első negyed végét jelző hang.
-Jók voltatok!-biztattam őket először
-Ja-ja kössz -ziháltak
-Dave?
-I-igen?
-Én is beállhatok?-néztem rá boci szemekkel
-Jaj de kis aranyos vagy hát persze, hogy nem állhatsz be!
-Kösz.... hé most miért nem????
-De lassú a felfogásod..... nem meg mondtam, hogy ezek nem kegyelmeznének neked hisz te lány vagy lesöpörnek a pályáról.
-Csak adj egy lehetőséget. Csak egyet kérek.
-Na jó akkor a harmadik negyedben jó lesz?
-Tökéletes, köszönöm, köszönöm- és szó szerint a nyakába ugrottam.
-Jól van de nem mássz a nyakamba.-szedett le magáról
-Még egyszer köszönöm.-adtam neki az arcára egy puszit és leültem a kispadra ő az arcához kapott és nagyon piros lett.
-Na mi van kapitány zavarban vagy?-gúnyolódott az egyik játékos
-Szóltál?-Dave nézett rá gyilkos tekintettel
-S-semmit!
-Én is így gondoltam.

A meccs második része is hamar lement de sajnos vesztésre álltunk. Amikor jöttek le a pályáról intett nekem Dave, hogy eljött az én időm. Annyira örülök, hogy végre megmutathatom, hogy mire vagyok képes. Show time! A pályára kilépve egyre gyorsabban dobogott a szívem. Nyugalom jó leszel, biztattam magam. Kezdődött a játék nálunk volt a labda, egyszer csak megkaptam a labdát és szembe találtam magam a mamuttal.
-Na mi van törpilla?
-Mi lenne mamut?
-Pfu de idegesítesz. De, nem gondoltam volna, hogy tényleg játékos vagy. Miből lesz a cserebogár? De mindegy is mivel te úgyse fogsz nyerni.
-Ezt a hülyeséget honnan vetted?
-Nem hülyeség csak tény, fogadd el és kész.
-Mit fogadjak el? Te tiszta hülye vagy. Jó érzés lesz leverni téged.
-Ne húzz fel kis csaj!- már látszottak az erek a homlokán olyan ideges lett. 
-Akkor játszunk!
Elkezdődött a meccs mivel magasabb volt a srác mint én ő szerezte meg a labdát. Pontot is szereztek, már értem miért mondta, hogy itt máshogy játszanak de nem baj tetszik a nehézség. A következő fordulónál nálam volt a labda, addig vezettem amikor egyszer csak előttem termet a mamut nem volt semmi csak átpasszoltam a csapattársamnak és ő szerezte meg a pontot.
-Na mi van megijedtél tőlem kis csaj?- dörgölte az orrom alá
-Még, hogy én? Ha harcot akarsz akkor megkapod!!!-jelentettem ki és azzal elviharzottam tőle és oda szóltam a csapatomnak. -Hé fiúk most kiverjük ezeket a barmokat hiszen jobbak vagyunk. Ha meglátom, hogy valaki nem a max-ot nyújtja akkor megverem! Vili?
-Igenen is!-egyszerre
Folytatódott a játék egymás után dobtuk a kosarakat de az volt a baj, hogy ők is. Itt volt az ideje a kezembe vennem az irányítást. Megszereztem a labdát mentem a kosár fele, amikor megint a mamut állt előttem.
-Most megkapod a harcodat.-mondtam
-Gyere.
Indultam jobbra és ő is mozdult de egy hirtelen mozdulattal a feje felett átdobtam és sikeresen elmentem mellette. Továbbra is enyém volt a labda, rádobtam. 3 pontos!!!! Ez az még formában vagyok. Az állás 82-79 a mi javunkra. Hirtelen megszólalt a harmadik negyed végét jelző hang. Francba akkor most le kell mennem.
-Szép volt csapat! Az utolsó meccsen csak fiúk jöhetnek fel értetted Emma?-mondta Dave
-Igen. -duzzogtam
-Ne duzzogj nagyon ügyes voltál!
-Miért nem engeded, hogy felmenjek?
-Mert......... nem ........... mindegy, ez úgy se értenéd.-megszólalt a jelző
-Gyerünk! Nyerjünk!
-Rendben!!!-mindenki egyszerre
-Vajon mit akart mondani? De miért nem mondta el, mindegy majd meccs után megkérdezem.
Nagyon gyorsan eltelt ez az idő is, az utolsó 5 perc volt már csak vissza meccsből. Dave-nél volt a labda a kosár felé tartott, amikor a mamut neki ment. Dave elesett. Természetesen szabad dobást kaptunk, ami bement így az állás 97-93 pont lett. Ha tartjuk akkor nyerünk.

Nálunk van a labda, pontot szereztünk, de sajnos az ellenfél is. 3 perc maradt. Dave a palánk alatt állt és épp ugrott volna a labdáért, amikor megint ütközött a mamuttal. Dave beverte a fejét a palánkba.
-Dave!!!!!- mindenki oda rohant hozzá természetesen én is.
-Dave!!! Jól vagy???-kérdeztem
-Nincs jól nem látod? Most verte be a fejét. Lehet, hogy betört.
-Jaj ne!!! Dave....- elkezdett könnyezni a szemem
-De buta vagy pöttöm. -tápászkodott fel
- Dave ne mozogj!
-Nem kell aggódnod miattam, jól vagy. -a kezével letörölte a könnycseppeket.
-Megijesztettél.
-Sajnálom nem akartam. -azzal átölelt
-Valaki hívjon orvost!-kiáltott az egyik srác
-Nem kell. Játszok tovább.
-Te megörültél? -kérdeztem- Én játszok helyetted most nem vagy olyan állapotban, hogy játssz.
-De.... de.....
-Semmi de, leülsz a padra és kész.
-Igenis Emma. -adott egy puszit a homlokomra -Aztán ügyes légy!
-Mindent megteszek!
 
Megint szembe kerültem a mamuttal. Most nem ússza meg. Ritkán mutatom meg, de most nem érdekel, a kegyetlen Emma fog előttük állni. Dave-et csak én bánthatom senki más. A meccs elkezdődött most én szereztem meg a labdát. Senki nem tudott megállítani 1 perc elég volt ahhoz, hogy 10 pont tudjak szerezni. Olyan mint amikor kihívtam a fiúkat, a másik csapat is csak lihegni tudott. A meccs végén 110-97 pontra nyertünk. Oda mentem a mamuthoz és ezt mondtam.
-Na most mi van? Ki ver ki kit?
-Nem gondoltam volna, hogy egy csaj ilyen jó lehet.
-Rosszul gondoltad mert éppen most vert ki egy csaj téged!-toltam ki a nyelvem.
-Szép volt gratulálok.- nyújtotta a kezét felém- remélem majd máskor is tudunk együtt játszani.
-Igen én is remélem.-ráztam vele kezet, amikor eszembe jutott Dave- sajnálom de most mennem kell, majd még találkozunk.
-rendben szia.

-Dave itt vagyok. Jobban vagy?
-Igen köszi, örülök, hogy megnyerted a meccset, nem gondoltam volna, hogy így is tudsz játszani.
-Köszi. Na gyere készülj menjünk haza.
-Rendben.
Össze készültünk és mentünk haza fele a busszal, beszélgettünk főleg a meccsről. Olyan jó volt beszélni Dave-el valahogy most más volt. Amikor leszáltunk elköszöntünk mindenkitől és gyalog folytattuk az utunkat. Séta közben egyszer megérkeztünk egy kereszteződéshez, vártuk, hogy zöldre váltson a lámpa. Amikor végre zöld lett kikötődött a cipő fűzőm. Bekötöttem, Dave persze megvárt, de amikor indultunk volna már piros volt a lámpa de Dave-et nem érdekelte és ment át az úton, amikor hirtelen egy autó ott termett és elütötte.
-DAVE!!!!!! VALAKI HÍVJON MENTŐKET!!!!!!!!!!!!!!!!!