Bonyodalmak kezdete
Az utcán kiabáltam. Senki sem figyelt rám. Gyorsan elő kerestem a mobilom és már hívtam is a mentőket, ők 5 percen belül már itt is voltak.Megkérdeztem, hogy mehetek velük a válasz igent volt. A kórházban a dokik azt mondták, hogy minden rendben lesz.
-Akkor miért nem ébred fel?-kérdeztem kiakadva
-Semmi különös csak kómába esett.-mondta a doki
-Csakkkk??????-kiabáltam.
-Hölgyem ez itt egy kórház kérem csendesebben.-nyugtatott a doki.
-De akkor is miért van kómában?
-Nagyon erős ütés érte a fejét, remélhetőleg nem szenvedett maradandó agysérülést.
-De miért van kómában?????-akkor már teljesen kiakadtam.
-Nyugalom hölgyem, ez csak jó, hogy kómában van mert legalább javul az állapota a kóma alatt.
-Mert?????
-Mert az agya regenerálódik.
-Értem köszönöm. Bemehetek hozzá?
-Természetesen.
Bementem és ott láttam, ahogy gépekhez van kötve.
-Sajnálom!-sírtam- ez az én hibám! -vártam de nem kaptam választ, sajnos.
Azóta 1 hónap telt mindennap bementem hozzá, hiába beszéltem hozzá válasz nem érkezett az egész család le volt törve mivel nem láttuk Dave-et. Mary nem volt olyan jó kedvű mint szokott lenni, Molly sem meg senki sem. Közben megkérdeztem Molly-t James-ről és mondta, hogy nagy nő csábász, de annyira már nem érdekelt mivel úgy érzem, hogy beleszerettem Dave-be. De miket is beszélek??? Nem tudom letagadni igen szeretem amikor legközelebb bemegyek hozzá elmondom neki. A meccseket Dave nélkül játszottuk, de mivel itt voltam mindig nyertünk. De hiányzik Dave. Amikor ma bementem hozzá határozottan lépkedtem elhatároztam ma elmondom neki, hogy mit érzek iránta.
-Szia Dave, hogy vagy? Remélem jobban mint tegnap. Tudod, ma szerettem volna mondani neked valamit. Tudom, hogy nem hallod, meg nem is fogsz emlékezni semmire de ezt ki kell mondanom. Dave én egy ideje beléd szerettem nem tudom mit tenni ellene -elkezdtem sírni- szeretlek!!!!
-Ne sírj te butus.
-hirtelen felkaptam a fejem- Dave???
-Nem James vagyok.
-Oh szia James. Tudtam, hogy itt leszel ezért eljöttem hozzád mivel szeretnék beszélni veled.
-Rendben menjünk ki.
-Oksa
-Miről szerettél volna beszélni?
-Hát.... arról van szó, hogy a szüleim bejelentették, hogy vissza megyünk Magyarországba.
-Komoly??? Mikor?
-A héten. Azért jöttem, hogy elköszönjek.
-Jaj James annyira sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni.
-Semmi baj már láttam, hogy semmi esélyem, meghallottam az előbb amikor elmondtad Dave-nek az érzéseidet.
-Annyira sajnálom.
-Semmi baj de cserébe kérek egy búcsú csókot.
-Mi?- fel sem fogtam, hogy mi történik amikor James megcsókolt.
-Ez volt az első de egyben az utolsó csókunk. Remélem még találkozunk. Ég veled drága Emma.
Nem is sejtettem, hogy akkor fogom őt látni utoljára. Amikor vissza mentem Dave-hez azt vettem észre, hogy van ott valaki.
-Sajnálom de ön kicsoda? -érdeklődtem
-Á, hogy én? Sajnálom csak eltévedtem.- hamar elsietett olyan furi volt mint ha Dave-el beszéltem volna. És mégis mit csinált itt.
-Na mindegy mennem kell. Sajnálom, hogy csak eddig maradhattam. Majd holnap is jövök szia Dave.
-Em.......Emma
-fordultam vissza hirtelen.... megszólalt futottam a dokikhoz- Doktor úr!!!! Dave megszólalt!!!!
Jöttek is és megvizsgálták én vártam az eredményeket.
-Doktor úr hogy van Dave?
-Nagyon jól nem sokára fel fog ébredni.
-Tényleg?-vidultam fel
-Igen.
-KÖSZÖNÖM!!!!! VÉGRE!!!!!
-Nyugodjon le kérem hölgyem!
-Nem tudok végre felébred juhé.-hát igen elvoltam.
Mindennap vártam, hogy felébredjen de nem történt meg. Pedig a doktor azt mondta, hogy nemsokára felébred. Egy nap, amikor bementem hozzá mondtam a szokásos mondókámat és azt vettem észre, hogy nincs Dave a helyén.
-HOVA TŰNT???? SEGÍTSÉG EMBER RABLÁS!!!!!
-Mi történt hölgyem?-futott be az egyik nővér
-Da....dave eltűnt!!!!!!!
-Nem tűnt el csak át helyezték egy másik részlegre.
-De...de....de....de mert?
-Mert már jobban van és felébredt a kómából.
-FELÉBREDT??? ÉS NEKEM MIÉRT NEM SZÓLTAK????
-Nyugalom hölgy......em. Ez meg hova tűnt?
-Dave hol vagy? Dave hol vagy?- mentem végig az össze szobán és kicsit se néztek hülyének.
-Ez meg ki volt?- mondták amikor elhagytam a szobát
-Dave merre vagy?
-Miért futsz itt össze vissza pöttöm?
Futottam amikor egyszer csak megálltam, mivel oldalra néztem és megláttam Dave-et abban a pillanatban ott termettem mellette és át öleltem.
-Pöttöm?
-Dave annyira hiányoztál úgy örülök, hogy felébredtél!!!!-eleredtek a könnyeim
-Pöttöm ne sírj! Már minden rendben jobban vagyok.
-De az én hibám, hogy elütött az autó.
-Nem a te hibád én döntöttem, hogy elüttetem magam.
-Ne mondj ilyeneket!
-Ja és amit egyszer mondtál.
-Melyiket? Mit? Te hallottad amiket mondtam?
-Igen mindent, de nem tudtam megszólalni. Szóval a válasz......- csak annyit vettem észre, hogy megcsókol, de miért???
-Válasz: Én is szeretlek.-mosolygott, én nagyon piros voltam.
-Olyan aranyos vagy amikor elvörösödsz.
-Nem is.-toltam ki a nyelvem.
-De jó látni, hogy végre felébredtél kapitány! És látom már nem vesztegeted az időd.-mutatott Dave kezére, mivel éppen a derekamon volt, gyorsan elkapta.
-Ti meg mi a fenét csináltok itt?-kérdezte
-Talán baj, hogy meglátogatunk?
-Nem, nem baj. -suttogva- de miért pont most?-csak kuncogtam ezen
Másnap szokás szerint mentem az iskolába. Megbeszéltem Dave-el, hogy ma is bemegyek hozzá. Már a kapuban álltam, amikor egy nagyon ismerős arcra lettem figyelmes. Közelebb mentem és hozzá méltóan egy mangát olvasva találtam meg a régi jó barátnőmet Stefany-t. Általánosban legjobb barátnők voltunk csak a családja miatt el kellett költöznie, annyira örültem, amikor megláttam, hogy ott van.
-STEFANY!!!!!!-ugrottam a nyakába.
-Em...Emma?
-Jaj annyira hiányoztál!!!!!
-Te is nekem. Mi újság????
-Semmi különös itt vagyok Amerikában!
-De, hogy hogy?
-Az egyik rokonom itt él és a szüleim megengedtél, hogy velük maradjak és itt tanuljak.
-Ez nagyon jó!!!
-Igen, amúgy csak most jöttél ide? Mert eddig nem láttalak.
-Á igen mert megint költöztünk. Néha úgy érzem olyanok vagyunk mint a madarak, mindig költözünk.
-Megértem, de remélem most már itt maradtok.
-Én is. Jaj annyira örülök, hogy az első napomon beléd botlok legalább ismerős arcot is látok.
Mindent elmeséltünk egymásnak. Mi történt Stefany-val és mi történt velem. Nagyon meglepődött Dave-en, de azt mondta "Megakarom ismerni ezt a Dave-et" valahogy azt érzem ha megakarom tartani akkor féltenem kell Stef-től. Körbe vezettem a suliba, úgy, hogy gyorsan elment ez a nap is elköszöntem és már mentem is Dave-hez.
-Szia, hogy vagy?
-Szia, most már jobban mivel végre itt vagy mellettem.
-Olyan jó lenne, ha már kiengedtek volna.
-Hát igen, de mindegy ne felejtsd elmondani a szokásos napi bejelentődet.
-Akkor tényleg emlékszel mindenre.
-Hát nem ezt mondtam?
-De igen, de nem gondoltam volna, hogy tényleg igaz.
-Pedig igaz.-magához húzott és kaptam egy puszit a homlokomra, amitől természetesen megint elpirultam.
-Olyan aranyos vagy amikor elpirulsz ezt is nagyon szeretem benned.
Elmondtam neki, hogy milyen napom volt, mi volt a suliban és természetesen meséltem neki Stefany-ról, őt igazából nem akarta annyira megismerni mint Stef őt. Sajnos már késő volt így indulnom kellett de megígértem, hogy mindennap elmegyek hozzá.
Megint iskolába kell menni, miért nem mehetek egyből Dave-hez? De mindegy hamar el fog menni. A suliban Stef-el beszélgettem, amikor besétált a tanár egy sráccal, akinek csukja volt a fején.
-Figyelem osztály! Hihetetlen, hogy 1 héten belül de 2 új osztálytársatok is van de mégis igaz az egyik Stefany a másik Chris. Vagyis ez a srác mellettem.-mutatott felé- Vedd már le ezt a csukját!-és leszedte
-Rendben oké, oké.
-suttogva- De hisz ez Dave?-lepődtem meg.
Ez engem sokkol 2 Dave? Na ne!!!! Nem létezik. De várjunk csak Dave-et örökbe fogadták, akkor lehetséges, hogy van neki egy ikertestvére? Igen ez lesz az. Majd ma megkérdezem.
-Szia Dave.
-Szia. Mi a baj?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Neked van testvéred?
-Ez, hogy jött ide?
-Csak úgy.
-De a kérdésedre válaszolva igen van egy ikertestvérem. Nem igazán voltunk jóban és amikor örökbe fogadtak akkor láttam utoljára remélem jól van. De most komolyan honnan jött ez ide?
-Chris-nek hívják?
-Honnan tudod?
-Mert ő az új osztálytársunk.
Dave szemei elkerekedtek nem szólt hozzám csak nézett messzire. Hiába beszéltem hozzá nem kaptam választ jobbnak láttam elmenni. De amikor már mentem volna ennyit mondott.
-Te mindig mellettem voltál és remélem miután megismered Chris-t azután is mellettem leszel. Szeretlek Emma.-megfordultam oda mentem és megcsókoltam.
-Én is szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése