11.rész

 Sziasztok! Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész most már próbálok rendszeresebben hozni részeket. Ez a rész nagyon rövid lett, mivel ez egy kis visszatekintő + az ikrek közös múlja. Mivel ilyen rövidre írtam megpróbálok összehozni rövid időn belül még egy részt! :) Remélem tetszeni fog Jó olvasást!

 

A múlt fájdalmai (visszatekintő)

 

Az életem egyik napról a másikra megváltozott. Éltem a kis életem mind addig, amíg az egyik rokonunk meg nem látogatott minket. Neki köszönhettem, hogy kijutottam New York-ba és ott tanulhattam. Megismerkedtem a 2 unokatestvéremmel Molly-val (aranyos lány, nagyon hasonlít Mary nénire de csak külsőben természetre nagyon nem) Dave-el (ő az a fiú aki mindig mellettem volt és segített a bajban, persze az nem elhanyagolható, hogy jól nézett ki). Az iskoláról, szereztem barátokat, de ellenségeket is. Nem is gondoltam volna, hogy népszerű leszek a fiúk körében pedig az lettem. Először jött James, de ő sajnos el is ment de mielőtt elköltözött megcsókolt és bevallotta, hogy szeret de már késő, mivel ez idő alatt én belezúgtam az unokatesómba. Egy idő után kiderült, hogy nem is vagyunk rokonok, mert Mary-ék örökbe fogadták. A meglepetések csak itt kezdődtek. Nagyon szeretek kosarazni ezért beálltam a kosárcsapatba, de kiderült, hogy lányok nem nagyon szoktak kosarazni ezért meg is lepődtek, hogy én oda csöppentem. A játékhoz való készségem nagyon jónak bizonyult, mivel az egyik legjobb játékos lettem.Versenyre is készült a csapat, de amikor mentünk a versenyre az úton Dave szerelmi vallomást tett nekem és megcsókolt, nekem akkor lett végém mivel nagyon szeretem. A meccs sikerrel záródott, igaz Dave megsérült de szerencsére hamar talpra állt. A mérkőzés után a haza vezető úton egy nem várt esemény történt.  Dave-et elütötte az autó, komába esett, nagyon kétségbe estem mivel azt hittem, hogy meghal. Hosszú idő után felébredt és boldogok voltunk egészen addig, amíg Chris fel nem bukkant, itt folytatódik a történet.

Dave és Chris múltja: (Dave szemszögéből)

A testvéremmel kicsi korunkban elvesztettük a szüleinket. Nevelő szülőkhöz kerültünk. Az életünk nem volt felhőtlen mivel mindenki minket bántott, de azt nem mondták meg miért. Én mindig is nagyon szerettem kosarazni a többiekkel állandóan csak játszottunk. Valahogy mindig én nyertem. A testvérem abban az időben kezdett el elhidegülni tőlem. Ha hívtam nem válaszolt, ha beszéltem hozzá levegőnek nézett és amikor megkérdeztem tőle mi baja van velem akkor ezt felelte: "Mert te vagy te és nem más, mindig mindenben jobb vagy nálam és hozzád hasonlítanak ebből már elegem van" Ezzel a mondattal otthagyott. Próbáltam vissza szerezni a szeretetét de nem tudtam hogyan. Eltelt fél év és semmit sem változott, abban az időben lett először barátnőm. Nagyon boldog voltam vele, már amennyire boldog lehet egy 6 éves gyerek. De ő is ellenem fordult, egyik nap azt vettem észre, hogy a bátyámat ölelgeti. Ezt már nem hagytam szó nélkül.
-Te meg mit csinálsz?
-Minek néz ki a pasimmal vagyok!-felelte a lány
-De hisz az én vagyok!-mondtam
-Nem én már Chrissel járok téged meg utállak.
-De... de....
-Add fel Dave nem vagy jobb nálam.-önelégült mosollyal távozott.
-Ezt nem hiszem el.- össze rogytam és sírtam
Ez volt az első de sajnos nem az utolsó pillanat, amikor a testvérem hátba támadott. De vajon miért tette? Magányos voltam nem volt egy barátom se, mivel a drága testvérem elvette az összeset.

De egy nap minden megváltozott, amikor bejelentették, hogy mégis élnek a szüleink, de csak az egyikőnkét tudják elvinni. Akkor úgy éreztem, hogy jó lenne velük menni de nem tudnám itt hagyni a testvéremet. A döntés végül megszületett és engem vittek magukkal akkor láttam utoljára Chirs-t.

Dave és Chris múltja: (Chris szemszögéből)

Kicsik voltunk, amikor Dave-el Pót szülőkhöz kerültünk, mondhatom nem nagyon örültem neki. Mint az igazi családunknál itt is Dave volt mindig a tökéletes, a legjobb és ebből már elegem volt. Egy idő után kezdtem megváltozni és egyszer olyat mondtam, amit nagyon megbántam. Látszott rajta, hogy ez nagyon rosszul esik de nem akartam bocsánatot kérni. Én igazából nem vagyok jó semmiben Dave meg persze mindenből jó. Amikor láttam, hogy mindig megver mindenkit kosárban elhatároztam ebben le fogom győzni de tuti nem sikerülni ezért titokban gyakoroltam. Eltel kb fél év és egyre rosszabb volt a kapcsolatunk a testvéremmel. Idő közben nagyon megtetszett egy lány ezért megmondtam neki, hogy mit érzek de kiderült, hogy ő Dave barátnője, de a lányt nem nagyon érdekelte, sőt inkább örült neki, hogy elmondtam, egyből a nyakamba ugrott és ölelgetni kezdett, amit persze látnia kellett Dave-nek. Kérdezgette a lányt, hogy mit csinál hiszen vele jár, de a lány nagyon kegyetlen volt. Annyira örültem, hogy legalább ebben megvertem Dave-et ezért olyat mondtam neki, ami teljesen megváltoztatta a mi kapcsolatunkat. Elkezdtem elvenni a barátait és sikerült is végre legyőztem az öcsém. Annyira boldog voltam, de valahogy meg is bántam. Egy nap kiderült, hogy mégis élnek a szüleink és csak az egyikőnket tudják csak befogadni. Dave nagyon megörült neki. Láttam ettől jobban lenne így oda mentem a "szüleinkhez" és azt mondtam nekik, hogy én itt jobban érzem magam és nem akarok velük menni. Persze ez a be is vált mivel Dave-et választották. Remélem most már boldog lehet a drága testvérem.